Az Erdélyből indult, a 90-es évektől fokozatosan erősödő Wass Albert kultuszt az évente megrendezett felolvasó maraton is erősíti (legismertebb művei a Farkasverem és az Adjátok vissza a hegyeimet c. regények valamint az elhíresült Patkányok honfoglalása c. rövid, allegórikus, antiszemita írás). Az idei felolvasó maratonhoz csatlakozott Felvidéken Naszvad és Érsekújvár is – biztos jó az, ha a fiatalok elé ilyen példákat állítunk?
Wass Albert (1908, Erdély, Válaszút - 1998 Florida), grófi, nemesi családban született, a második világháború alatt a németek oldalán harcolt, ismert volt Hilter és eszméi iránti elkötelezettségéről, antiszemitizmusáról, pártolta a nyilasokat és a hungaristákat, Hitler kétszer tüntette ki vaskereszttel a román néptörvényszék távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért, 1945-ben emigrált, az USA-ban telepedett le, részt vett a hungarista mozgalom tevékenységében, a nyilas, szélsőjobbos Hídfő állandó munkatársa volt, 90 éves korában öngyilkos lett (február 17.-én), Erdélyben, Magyarországon és Felvidéken is a szélsőjobbosok (és hungaristák) idolja, kultuszát bizonyítja, hogy neki állítanak a legtöbb szobrot, emlékművet, habár művei irodalmi színvonala szakértők szerint is nagyon alacsony. Például Márai Sándor, a mai szölsőjobboldaliak másik idolja szerint a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország című Wass Albert vers „alpárian könnyzacskófacsaró, irredenta álműdal, a fülhasogatóan hamis, krajcárosan üzleties műhazafiság émelygést keltő megnyilvánulása“ (azért azt fontos megjegyezni, hogy a két, szélsőjobb által annyira felkapott, divatos szerző között van egy fontos különbség: míg Wass Albert több irodalmár szerint is csak egy úri dilettáns, addig Márai kétségkívül értékes, magas színvonalú szépirodalmi műveket is alkotott).
********
Egy régebbi, netes hozzászólás, nagyon summásan, értehetően fogalmaz, azért idézzük hosszú szakmai elemzések helyett:
Wass Alberttel nem az a baj, hogy háborús bűnös volt; hogy az ő és apja felbujtására követték el a 1941 szeptemberében a cegei és ombuztelki mészárlásokat, amelynek során két román férfit (Iosif Moldovant, Ioan Catint) és két zsidó lányt (Mihály Esztert és Mihály Rozáliát), úgymond szökés kísérlete miatt-közben a kísérők kivégeztek. Nem az a baj Wass Alberttel, hogy a magyar csendőrök segítségével megfélemlítette és terrorizálta a környező román lakosságot; hogy Csordás Gergely csendőrhadnagy közreműködésével kivégezték Andrei Bujor pópát, feleségét, három gyermekét, Ioan Gurzau kántort és feleségét, a falu tanítójának feleségét, anyósát és ötéves kislányát, valamit a pópa magyar cselédasszonyát, Juhász Saroltát is, csak azért, mert a román földreform idején részt kaptak a grófi birtokból.Amelyet egyébként a mészárlás után vissza is szereztek a magyar állam segítségével. Még az sem lenne baj Wass Alberttel, hogy aktívan közreműködött az erdélyi zsidóság deportálásában, hogy részt vett a 126 zsidó és román áldozattal járó sarmasági vérengzésben 1944 szeptemberében. Az a baj Wass Alberttel, hogy szar író. Tudniillik lehet, hogy Roman Polanski egy pedofil állat, viszont zseniális rendező. Wass Albert pedig fasiszta gyilkos és még írni sem tud.
********
„Vadromantikus giccsíró, költőnek igazi műkedvelő“ (Kukorelly E.)
„Wass Albert író. Hogy milyen - az más kérdés. Mindenképp népszerű: azzá vált, azzá tették. Konstelláció és manipuláció - jegyesek. A rossz ízlés tömeges, ez normális, ez a norma, aki viszont „benne van a szakmánkban“, pontosan tudja, hol a helye Wassnak. Ha nem tudja, nincs benne. Semmiképp sem Móricz Zsigmond vagy Ady mellett. Farkasverem című regényét vagy A funtineli boszorkányt kivéve vadromantikus giccsíró, költőnek igazi műkedvelő.
(...)
Nemcsak a giccsel van itt baj. Idézek néhány részletet Wass Alberttől. A hungarista Hídfő 500. számát így köszöntötte: „Az ezerfelé szétszórt magyarság tisztelettel és hálával tekint rátok, s naponta kéri az Urat, adjon nektek erőt és kitartást ahhoz a feladathoz, amit magatokra vállaltatok.“ Marschalkó Lajos nyilas újságíró halálakor írta: „Olyan ember dőlt ki a sorból, akinek helyére nem termett utánpótlás. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné.“ Az Antiszemitizmus: a huszadik század ámítása című cikkében így fogalmazott: „Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeztek, soha, semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt.“ Nem gondolja, hogy ezek egyértelmű kiállások a szélsőjobboldali, nyilas eszmék mellett?
A szélsőjobbtól várta a megoldást.
Mit gondoljunk akkor azokról, akik politikai idolként őt választják?
(...)
A heveny wassalbertezés a középosztály deklasszálódásának, az alsó-közép félműveltségének a terméke. Ezek az emberek nagyon rosszul jártak, kibillentették az életüket, kitelepítették, megalázták, tönkretették őket, mindent elvettek tőlük. Eleve antikommunisták voltak, a zsidó középosztállyal kemény kompetícióban, ez süllyedt a háború után - mintegy velük együtt - lapos komcsizássá, szalonzsidózássá.“ http://kukorelly.irolap.hu/hu/heveny-wassalbertezes
***********
„...a nyilasszimpátia ma egyre többek számára bocsánatos bűn, sőt, ami húsz éve még szégyellnivaló volt, az ma már hazafias büszkeség tárgya“
(...)
A „fanatikus Wass Albert-barátok” számára mindenki magyarellenes hazaáruló, aki bálványukat bírálni meri – például Andics Árpád szerint „a vádaskodók névtelen, tehetségtelen senkik”. De alighanem ő is érezheti, hogy a Szálasi-hívő, nyilasszellemiségű, s emiatt évtizedekig a perifériára szorított íróból a hazai jobboldal kultuszfigurájává növesztett Wass Alberttel nem lehet minden rendben. Háromszor is elismétli, hogy Wass nem volt háborús bűnös, s az írót „a munkái mossák tisztára”.
De a versmondóműsor sajnos nem sokat tesz hozzá a „megtisztuláshoz”, mert Erdélyi Márta még a roppant kínos fiatalkori versek közül is beválogatott néhányat.
A közönségnek azonban mindez tetszik. Nincs ezen csodálkoznivaló, elvégre nem irodalmi műsor ez, sokkal inkább szakrális szertartás, a magyarsághit megvallása imateremben, ahol az Úr asztalán az író arcképe áll, mellette pedig gyertya ég. Nem véletlen, hogy a versmondó már több templomban is föllépett a produkcióval.
Ilyen külsőségek között hangzanak el a narrátor szavai, amelyek szerint Wass költészete „színtiszta, magyar, életigenlő, életvezető, mélységeket ismerő líra”, sőt, Wass Albert munkásságában „a vers a hab a széppróza tortáján”.
Fölhangzik fuvolán a székely himnusz, a közönség föláll, énekel. Meghallgatjuk Andics Árpádtól Wass életrajzát, és olyannyira meghatódik az író sorsán, hogy többször elcsuklik a hangja, attól félek, elsírja magát, s nem tudja folytatni. De folytatja, igaz, hiába hivatkozik többször is az igazságra, az életrajzból a negatív elemek hiányoznak. Nem említi meg Wass Albertnek a náci birodalom és Hitler iránt érzett rokonszenvét. Az is kimarad az életút ismertetéséből, hogy Wass a második világháború után évtizedeken át munkatársa volt a Hídfő (később Új Hídfő) című nyilasbarát lapnak, amelyet a Szálasi Ferencet méltató Marschalkó Lajos, majd később Szálasi egykori sajtófőnöke, a Nyilaskeresztes Párt alapító tagja, Fiala Ferenc szerkesztett az emigrációban. Úgy látszik, a nyilasszimpátia ma egyre többek számára bocsánatos bűn, sőt, ami húsz éve még szégyellnivaló volt, az ma már hazafias büszkeség tárgya.
(...)
http://nol.hu/kultura/wass-albert-lenyomja-marait-1571529
*************
Kikkel publikált Wass Albert a Hídfő című szélsőjobboldali lapban?
(...)
„A tengerentúlon letelepedett gróf a magyar emigráció elkötelezetten szélsőjobboldali tagjaival tartotta a kapcsolatot. A Floridában élő Wass Albert több alkalommal publikált a Hídfő című szélsőjobboldali lapban, illetve más újságoknak írt cikkeit vette át a Marschalkó Lajos által szerkesztett lap.
A Hídfő - a "keresztény nemzeti magyarság legbátrabb harcos lapja" - az antibolsevista jobboldali emigráns csoportokat próbálta összefogni, valamint a hungarizmus gondolatát szolgálni. A Hídfő több évtizedes fennállása alatt szinte kizárólag néhány témát tárgyalt: Trianon, zsidók, kommunisták.
Kikkel publikált itt együtt Wass Albert? A lap vezetője 1968-ig Marschalkó Lajos volt, aki egy időben a Hungarista Hírszolgálat munkáját is irányította. ("Wass Albert, bár 1951-től 1998-ig a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának (HMH) aktivistája volt, nem is annyira hungarista, mint inkább a német - fajelméletre épülő - nemzetiszocializmus követőjeként jellemezhető - állította Szemenyei-Kiss Tamás, a hírszolgálat egykori vezetője.)
Marschalkó a Fehér Újság című fajvédő orgánumnál kezdte pályafutását. 1945 előtt a szélsőjobboldali sajtó egyik reprezentánsa, aki a német nemzetiszocializmus feltétlen híve volt. A háború végén nyugatra menekült a felelősségre vonás elől; 1947-ben a magyar hatóságok mint háborús bűnöst kikérték a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól, de sikerült elkerülnie a kiadatást. Marschalkó 1968-ban halt meg; a hungarista eszméket hirdető lap szerkesztését ezután Fiala Ferenc, Szálasi egykori sajtófőnöke vette át.
(....)
Rendszeres szerzője volt a Hídfőnek Málnási Ödön, aki Szálasival együtt menekült el, tízévi kényszermunkára ítélték, miután az amerikaiak átadták a magyar hatóságoknak. Málnási a harmincas évek végén már egy évet töltött börtönben, mégpedig az 1937-ben megjelent, durva antiszemitizmust hirdető, A magyar nemzet őszinte története című könyvéért. 1956 után Ausztriában telepedett le.
Később - a hetvenes évektől - ugyancsak a Hídfőnek volt rendszeres szerzője Nyisztor Zoltán katolikus pap, a Nyilaskeresztes Párt, majd a Hungarista Mozgalom tagja, aki 1946-ban menekült Venezuelába.“ http://nol.hu/archivum/archiv-447594-254980
***************
További infók: http://librarius.hu/2015/01/27/mit-kerdezett-wass-albert-szogesdrot-masik-oldalarol/
http://hvg.hu/kultura/20110302_marai_sandor_wass_albert
http://www.kortarsonline.hu/2005/03/hozsanna-neked-wass-albert/6846
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése