Márciusi top 10 (+ 4 ráadás) avagy Kit gyűlöltünk márciusban?
Márciusban is sok mindent és sok mindenkit gyűlöltek a felvidéki rutinos gyűlölködők. De sajnos annyian vannak és olyan aktívak a facebookon, s nem mellesleg olyan széles társadalmi skálát fednek be, hogy nem létezik – s nincs is szándékunkban – az összeset feltérképezni (több ezren is lehetnek).
Ez most itt tehát csak a jéghegy csúcsa, bizonyára vannak ezeknél butább, otrombább posztok is, s az itt szereplő személyeken kívül bizonyára még rengeteg a hasonlóan „gondolkodó“, hasonlóan „tájékozott“ és hasonlóan „érző“ felvidéki (vagy Felvidékről elköltözött, külföldön élő) magát nagyon jó magyarnak tartó ember.
Néha maguktól előbukkannak új nevek a barna sokaságból, például sokan imádnak az Új Szó fb-oldalán kommentelgetni, főleg ha a téma a menekültek, a romák, ill. bármi olyan, amihez oda lehet biggyeszteni, hogy Szlovákia soha nem is volt, soha nem is lesz, vagy azt, hogy
„Szlovákia történelme belefér egy esemesbe“ (1./a képünk;
Gőgh Bálint egy gútai fiatalember, névjegye szerint a komáromi Selye egyetem jelenlegi hallgatója vagy régebben tanult ott – de mit, az istenért?! –, előtte a gútai egyházi gimnáziumban érettségizett, ő a furcsa fiatalemberek kategóriájába tartozik, kispályás, főleg a „tanár urakhoz“ képest, még ha borítóképének náci katonákat is választott).
Hasonlóan vélekedik a szintén a teljesen ismeretlen kisemberek kategóriájába tartozó
Horváth Ramona (1./b képünk; Dunaszerdahely, egészségügyi középiskola volt vagy jelenlegi diákja):
„Tótok nincsen hazátok!“ Ez a hölgy valójában semmivel sem érdemelte ki, hogy itt szerepeljen, nem gyűlölködik, nem oszt meg semmi kifogásolhatót, ridikülok, kutyusok, cukiságok, csak néha egy-egy Ancient Hungary-s vagy ehhez hasonló oldalról megosztott, a magyar történelmet romanticizáló, misztifikáló ill. totál marhaságot tartalmazó poszt vagy mém megosztása (pl. Koppány, Nagy-Magyarország, 30 000 éves magyar történelem). És csak úgy, mellesleg leírja az egyetlen felvidéki magyar napilap fb-oldalán, hogy „Tótok nincsen hazátok!“. Mintha csak azt írná, innye, de szép időnk is van ma. Ez már annyira elfogadott, annyira hétköznapi kijelentés, vélemény lett a felvidéki magyarok körében?
Nem vezet ez az ellenséges, utálkozós, elutasító hozzáállás egy párhuzamos társadalom kialakulásához? Nem jött még el az ideje száz év után, hogy végre beilleszkedjen a magyar kisebbség a szlovák társadalomba? (Nem asszimilációról beszélünk!) De trianonozással, Nagy-Magyarország térképekkel, nyílt vagy burkolt revizionista, irredenta utalásokkal, tótozással, tolvajozással, olyan kijelentésekkel, hogy a szlovákoknak nincs se hazájuk, se történelmük, se himnuszuk, se jelképük, mert ezeket mind a magyaroktól lopták, csak még jobban elmérgesedik a helyzet, s marad minden a régiben (a gazdasági hanyatlásról, az egész régió leépüléséről nem is beszélve).
Milyen közegben sarjadnak, tenyésznek, terjednek az ilyen butaságok? Iskola? Család? Lázadozó fiatalok csoportjai? Marginális jelenség, s csak a leszakadt társadalmi rétegekre jellemző? De akkor miért osztogatják ugyanezeket a „tanár urak“ is? (1./c képünk,
Fehér István:
„Szlovákia soha nem volt és nem is lesz!“)
Szlovákia ekézése Mede Ferinek is az egyik kedvenc témája.
Mede Feri, aki Felvidékről származik, jelenleg Magyországon él és vállalkozik (itt mifelénk főleg a magyar királyi koronát formázó – magunk közt szólva rettentő giccses – hőballonjáról híres),
márciusban sem felejtett el legalább pár „kedves“ szót ejteni a tolvaj szlovákokról és a „himnuszukról“ (2. képünk). Szerinte felháborító, hogy a szlovák himnuszt is lejátszották a kassai magyar főkonzulátus által szervezett rendezvényen (nem tudná, hogy erre pontos, protokoll által megszabott előírások, szabályok vannak, s hogy ez így van mindenhol a civilizált világban?). Mede úr szerint „egy népdalból gyatrán megfaragott zenemű sosem lesz himnusz“, s azt is kifogásolja, hogy „kifejezetten diszkriminatív, gyűlöletkeltő utalást tesz ránk, magyarokra“ (ez persze teljesen hamis, félrevezető értelmezés, azonkívül, ha a magyarok büszkék lehetnek a szabadságharcra, akkor ugyanezt miért nem tehetik meg a szlovákok is?, az ő hasonló megnyilvánulásaik, törekvéseik, álmaik az 1848 körüli években miért lennének gyűlöletkeltők és miért kellene ezeket elítélnünk?).
Szintén szeret az Új Szó fb-oldalán kommentelni a gyűlölködő
Juhász Tibor (és rajta kívül még jópáran, mint például Sebők Csicsi Attila, Szekeres János, Csomor József, a fantom és egyben troll Borbély József, aki viszont mostanában eltűnt, talán más álnevet választott magának). Juhász Tiborral (Ebed,“ végzettsége“ Attila király Népfőiskola), sincs talán minden rendben, úgy mint sok más szélsőjobbossal , mert az egyik nyilvános márciusi posztjában teljes komolyan azt állítja, hogy
„a cenzorok zsidók és bolsik“ most csak lefagyasztották a gépét, hogy ne tudja folytatni a hozzászólását az Új Szó oldalán, de aztán majd korlátozzák „a mozgás-szabadságát és elteszik láb-alól“ (3./a képünk). Mindenestre azt megkérdezhetné valaki Juhász Tibortól, miért emeli ki következetesen az is kötőszavakat a posztjaiban (eléggé félreérthető a mai helyzetben, mikor egy posztban ott virít az IS IS, lásd pl. 3./b képünket).
Fehér „tanár úr“, mint a legaktívabb, s talán legismertebb felvidéki szélsőséges márciusban sem tétlenkedett, habár, régebbi nyilvános posztjaihoz képest úgy tűnik, mintha kissé visszafogta volna magát. Az ismerősei (közöttük a gimnázium körülbelül 250 diákja!) megtudhatták többek között, hogy
március nyolcadikán az igaz magyarok nem ünnepelnek nőnapot, mert az judeo-bolsevista ünnep (4. képünk), továbbá bővíthették ismereteiket az Oscar-díjjal kitüntetett magyar rövidfilmről (5./a képünk) s megtudhatták azt is,
„azért nem elég jó a Soros médiának, mert nincsenek benne szenvedő zsidók“ (Jéney Gábor, 5./b képünk), illetve a szlovák tévé Dalol a föld elnevezésű népzenei tehetségkutató vetélkedőjében szereplő felvidéki együttes apropóján még arról is tudomást szerezhettek, hogy
„a szlovákok buták, tudatlanok mint a föld, s csak sértegetni tudják a körülöttük lévőket“ (6. képünk).
Fehér „tanár úr“ leggyakrabban olyan hírhedt és "szavahihető" oldalak és szerzők írásait osztja meg, mint pl. a pesti srácok, a kurucinfó vagy lovasistvánblogja. Semmi esetre sem hagyhatta ki például annak a „jópofa“ című (
Ki nem találná a liberális, mit csinál a cigány a boltban) kurucinfós cikknek a megosztását, amelyik arról tájékoztatja a nagyérdeműt, hogy Győrben, valamelyik élelmiszerüzletben egy roma elcsent valamit (7./a képünk). Biztos nagyon hasznos és fontos lehet a gimnázium több száz diákjának és a „tanár úr“ tisztelt ismerőseinek, hogy elolvassák ezeket a csupán gyűlöletkeltésre szánt kurucinfós cikkeket s az alattuk található kommenteket, pl. hogy „a normális eljárás a cigányokkal szemben az lenne, ha a bolti személyzet valamelyik tagja egy viperával , tiszta erőből a két szeme közé csapna“, vagy a kedélyes kis csevelyt arról, hogy a vascső, főleg ólommal kiöntve személyes tapasztalat szerint még jobb mint a vipera, csak nem szabad vele a fejet ütni, mert az halálhoz vezethet, elég a kezeket, vállakat eltörni (7./b képünk).
Persze, a migránsok véletlenül sem maradhattak ki márciusban sem, hiszen az utóbbi pár évben ők a legfőbb, a leggyűlöltebb ellenség (s ha csak ők, de velük együtt a világ összes muszlimja is!), s a legtöbb álhír, hoax is hozzájuk kötődik. Bizonyára rengetegen osztogatnak ilyen álhíreket és uszító tartalmú posztokat, de kényelmi szempontból, s elismerve a „tanár úr“ hangadó, sőt a bátor, a megmondó, az igaz magyar ember státuszát, erre is az ő oldaláról idézünk egy példát.
Az egyik márciusi megosztása egy annyira rémhír jellegű cikk (jobban mondva videó), hogy már a címétől is frászt kaphatna még egy kötélidegzetű ember is:
„Európa az összeomlás szélén, Európa a háború küszöbén, a vérontás elkerülhetetlen!“ (8./a képünk). Mindez egy, mára már a legismertebb, szándékosan félrevezető, manipulatív fotó kíséretében (bárki megtalálhatja a neten, hogy ezek a valóban hatásos képek a múlt század kilencvenes éveiből származnak és albániaiak tömegei láthatóak rajtuk, akik még a jugoszláv háború idejében menekültek, emigráltak Olaszországba).
De a „tanár úr“ nem ijed meg, mert tudja, mi lenne a legjobb megoldás, de ahhoz Adolfnak fel kellene ébredni (8./b képünk).
Fehér „tanár úr“ márciusban is szorgalmasan lájkolgatta Farkas Attila kedves ismerőse „frappáns“kommentjeit az általa megosztott epe-, butaság- és gyűlöletindító cikkek alatt, mint pl. azt, amelyikszerint nem csak Bugár Béla levelének, de neki magának is a kukában a helye „darabokban, hogybeférjen“ (9. képünk) vagy amelyikben nosztalgiázva visszasírja a náci vagonokat „Azok a szép vagonok...“ (10. képünk, Fehéren kívül ezt a felháborító, embertelen ocsmányságot csak a Gyallán lakó Nagy Sára lájkolta).
A márciusban Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Selye János Gimnáziummal kapcsolatban – nem vonva kétségbe és elismerve az iskola számos sikereit, érdemeit – azért felvetődik a kérdés, mennyire van öszhangban az ünnepi laudáció a mindennapokkal, illetve mennyire lehet hinni az igazgató úr azon kijelentésének a díj átvétele után, miszerint a gimnázium egyik fontos alappillére a toleranciára való nevelés. Milyen toleranciára nevelhet egy olyan iskola, ahol ilyen nézeteket évek óta nyíltan, sőt, büszkén hirdető tanár még mindig tagja lehet a tantestületnek? Ahol diákok százai – a tanóráit most figyelmen kívül hagyva – négy évig ilyen posztokon, kommenteken, ilyen szókincsen (patkányok, zsidrákok, kurvák, liberáltak, buzik stb.) szocializálódnak? Ahol visszatérő téma a holokamuzás, a „holobiznisz“, ahol Hitlert mint a nagyszerű megoldások emberét sírják vissza? Mennyi tisztelet marad ezekben a diákokban a tudás, a tudósok, a kimagasló eredményeket elért emberek iránt (a toleranciáról már nem is beszélve), ha az iskola egyik tanárjának a közösségi oldalán olyanokat olvasnak, mint pl. azt, hogy a pápa egy idióta buzi, hogy az akadémikus Glatz Ferenc egy idegen féreg, ócska görény, gerinctelen szarházi? (Példák sokaságával lehetne folytatni, sajnos.)
És a + 4 (nem márciusi, még csak nem is idei) ráadás
Sajnos, még egy kitüntetésről kell legalább röviden szólnunk, habár nagyon kényes téma, de bizony ez is összefügg a gyűlölködéssel.
Március 15. alkalmából a magyar kormány kitüntette a felvidéki kultúrélet jeles képviselőit, személyiségeit is, köztük a rovásírást (s mindenféle délibábos, tudománytalan nézeteket) nálunk huszonvalahány éve töretlenül népszerűsítő Z. Urbán Aladárt, a Palóc Társaság elnökét, a Hírmondó nevű kiadvány szerkesztőjét, kiadóját.
Annak, milyen szerepet tölt be a rovásírás a mindinkább jobbra tolódó felvidéki közéletben, főleg az iskolákban, ill. annak, milyen költőket (az irredenta, gyengécske színvonalú versek szerzője, Sajó Sándor) és „tudósokat“ (a „pártusos“ Badiny Jós Ferenc), népszerűsít a Palóc Társaság, hosszú elemzéseket lehetne és kellene szentelni, de ennek az oldalnak nem ez a célja (vannak Felvidéken ebben a témában nálunk sokkal hivatottabb, sokkal tájékozottabb személyek, de sajnos, kevés kivételtől eltekintve hallgatnak, pedig tudományosan megalapozott írásokkal, folyamatos tájékoztatással, odafigyeléssel, őszinte párbeszéddel sokat tehetnének ebben az ügyben).
Hosszabb magyarázkodás helyett, hogy miért is került a Palóc Társaság Hírmondója a márciusi topba, talán elég lesz három konkrét példa a tavalyi számokból, külön felhívva a figyelmet Árvai Hajnalka Felvidéki felleg alatt című versére (1. ráadás képünk), annak elképesztő tartalmára, szókapcsolataira. Ezeket a verseket olvastatják a tanulókkal a magyar tannyelvű iskolákban?!
A diákok számára kissé romantikus, titokzatos rovásírással önmagában talán nem is lenne különösebb baj, még talán a rovásírásos falutáblákkal, intézménynevekkel sem, de ha a rovás Nagy-Magyarország térképe kíséretében kerül fel az iskola falára - s az újságba - az már azért nincs teljesen rendjén (2. ráadás képünk). Talán ideje lenne elgondolkodni azon, merrefelé tart a felvidéki magyarság, s hogy mire tanítjuk, mire ösztönözzük a diákokat, a fiatalokat.
Az irredenta „szellemiség“, a nyílt vagy burkolt antiszemitizmus mellett akár még pozitívnak is lehetne mondani azokat a pontokba szedett erényeket, követelményeket, amik a Hírmondó szerint a jó magyar ismérvei – lásd 3. ráadás képünket – , persze, jobban belegondolva, ez a szemlélet nagyon hibás, s óriási baj lenne, ha a pedagógusok ezt így is közvetítenék a diákjaiknak).
Ami ennél is megdöbbentőbb és elgondolkodtatóbb, az Urbán Aladár fiának, Urbán Attilának még 2015-ben nyilvánosan megosztott holokauszttagadó (legjobb esetben is a holokausztból viccet kreáló), visszataszító posztja (szépen egymás mellett, illetve alatt a Palóc Társaság albumával). Urbán Attila amúgy teljesen véletlenül került a látókörünkbe egy dunaszerdahelyi focimeccsen készült fénykép révén, amelyen bizonyos Felvidéki harcosok nevű csoport transzparense is látható. Mint kiderült, ennek a kisebb csoportnak (főleg irredenta tartalmakat, felhívásokat osztanak meg) a vezetője, elnöke, adminja az az Urbán Attila, aki képes volt megosztani (feltehetően mert egyetért vele) ezt a szöveget (4. ráadás képünk): „Történelem tanár beszél a negatív számokról: Európában élt 4,5 millió zsidó, a nácik elpusztítottak 6 milliót. Még 1,5 milliónak meg kell születni, hogy ne legyen egy se! Kedves gyerekek, ennyit a holokausztról.“
És ennyit Felvidékről, a felvidéki értelmiségről (a családokban öröklődő „értékekről“, nézetekről) és a márciusi posztokról.
Ettől sem lett jobb kedvünk.
