Nagyon tévesen hiszik sokan, hogy a közösségi hálón bármit írhatnak, posztolhatnak, bármit megoszthatnak, hogy ez csakis az ő magánügyük és ehhez senkinek semmi köze (s akinek ez nem tetszik, hát ne nézze, vagy húzzon innen, vagy törölje őket az ismerősök közül).
Ezt a naiv hitüket olyan megosztásokkal erősítik, mint a jól ismert „ez az én oldalam...“ kezdetű szöveges kép, vagy az állandóan vissza-visszatérő (most ez év elejétől is újra terjedő), minden jogi alapot nélkulöző, facebookhoz intézett intelem (!), miszerint aki ezt a szöveget kiírja a falára, nem engedélyezi a facebooknak (!), hogy felhasználjon bármit, amit az oldalán valaha is közzétett, mert ezek csakis az ő szellemi tulajdonát képezik (az egész persze nevetséges, csak a nagyon naiv emberek hihetik ezt el, többet erről a hoaxról itt lehet olvasni http://blog.volgyiattila.hu/2015/01/10/hulyeseg-terjed-a-facebookon-szerzoi-jogokrol/)
Vannak, akik próbálnak áldozatok, sőt mi több hősök szerepében tetszelegni, állítván, hogy mindig azokat bántják, akik meg merik mondani az igazat, esetleg kiposztolják, hogy "a hazafiasság még nem fasizmus". Persze ez is ferdítés és szemenszedett hazugság. Mióta minősül igazságnak a gyűlöletbeszéd, az álhírek, az összeesküvés elméletek, a hagymázos, tudománytalan fantazmagóriák? Magával a hazafiassággal még nem is lenne baj, ha nem kevernék, mosnák össze minduntalan a náci ideológiával és a jól ismert, gyalázatos módszereivel, sunyi, rafinált propagandájával.
De bármit is hisznek, bármivel is próbálnak takarózni, nagyon tévednek. Mert igenis mindenki felelős azért amit kiír, megoszt, terjeszt a közösségi hálón. A facebookra ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint az élet más területeire. A közösségi hálón sem lehet büntetlenül senkit gyalázni, sértegetni, a törvény itt is tiltja a nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport elleni, vagy a lakosság egyes csoportjai elleni uszítást, a háborús uszítást, tiltja a náci (nemzeti szocialista) rendszer által elkövetett népirtás (holokauszt) vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényének tagadását, kétségbe vonását, jelentéktelen színben feltüntetését, igazolását, propagálását.
Mivel Szlovákiában élünk, nálunk a szlovák állam törvényei érvényesek. Ezek a törvények még pontosabban és szigorúbban meghatározzák, mi minősül uszításnak, szélsőséges propagandának (extrémizmusnak), gyalázásnak stb. Nálunk például már két embernél nagyobb közeg is nyilvánosságnak minősül. Akkor hogyne minősülne nagy nyilvánosságnak a facebook, ahol mindenkinek több száz vagy több ezer az ismerőse, itt óriási számokról beszélhetünk már csak pár megosztásnál is! A facebook semmi esetre sem magánügy, ez nem az otthoni konyhánk, vagy egy kocsmai asztal, ahol négyen összeülnek, iszogatnak és büntetlenül szidhatnak, gyalázhatnak bárkit is. Hogy mennyire mérvadóak a közösségi oldalakon leírtak, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy manapság már a tévécsatornák híradásai is forrásként használják fel ezeket, idézve, melyik politikus, közszereplő hogyan vélekedik bizonyos eseményekről, mit posztol az oldalán.
Több olyan eset ismert, amikor a szociális hálón közzétett bejegyzéséért vállalni kellett valakinek a kellemetlen következményeket társadalmi szinten. A törvényhozás még csak most kezdi meghozni az első jogerős ítéleteket, de idővel ezek száma is sokasodni fog, ahogy megszületnek a precedens értékű ítéletek (mint például Magyarországon ebben az esetben, http://romasajtokozpont.hu/letoltendot-kapott-a-szelsoseges/ de már Szlovákiában is több embert ítéltek el felfüggesztett vagy letöltendő büntetésekre uszításért és hasonló bűncselekményekért).
Ezen az oldalon kizárólag csak olyan bejegyzéseket, posztokat fogunk közzétenni úgy, hogy a neveket nem takarjuk el, amelyek a Szlovákiában jelenleg hatályban lévő törvények bármelyikébe ütköznek (lásd a mellékelt fotókat a törvények szövegével és a vonatkozó paragrafusok számával). Mert nagy tévedés azt hinni, hogy nálunk (vagy bárhol a világon) lehet büntetlenul, korlátlanul uszítani nemzetek, fajok, vallások ellen, a demokrácia és a szabad társadalom vívmányai, intézményei ellen, hogy büntetlenul lehet háborús időket visszasírni, háborút propagálni, ill. gyalázni, becsmérelni, durván sértegetni bárkit is, legyen az ismert személyiség, politikus, tudós stb. vagy „csak“ egy átlagpolgár. Hát nem, nem lehet!
És közzétenni, nyilvánosságra hozni, figyelmeztetni ezekre az esetekre nem „spiclizés“, ahogy előszeretettel érvelnek az elkővetők, pont fordítva! Minden józan ember kötelessége ezt megtenni, mert az ilyen szélsőséges, bajkeverő, zömében agresszív és tudatlan egyének nagyon veszélyesek lehetnek, ha engedik őket elszemtelenedni és szabadon terjeszteni a gyalázataikat.
