A hamis Illyés-idézet

„Magyar az, akinek fáj Trianon.“

Jobbos, jobbikos, vagy „csak“ simán hazafias körökben Magyarországon, s nálunk,
Felvidéken is az egyik leggyakrabban megosztott, leggyakrabban idézett gondolat,
aforizma az Illyés Gyulának tulajdonított „magyar az, akinek fáj Trianon“
(és nem csak a facebookon honosodott ennyire meg, számtalan cikk, rendezvény,
előadás címéül, mottójául is szolgál - az idézetet és Illyés Gyula nevét
a google keresőjébe beírva több ezer találatot kapunk).

Az igazság az, hogy Illyés Gyula soha nem mondott, nem is írt ilyet és semmi hasonlót
egyik művében sem.

A megfogalmazásból ítélve talán Illyés Ki a magyar című 1939-ből származó tanulmánya inspirálhatott valakit arra a "válaszra", miszerint „magyar az, akinek fáj Trianon“.

Az utóbbi években, főleg az internetnek köszönhetően, szédítő karriert futott be ez
az állítólagos Illyés-idézet (néha más író neve is felmerül mint szerzőé, de ezek a „biztos“ információk is tévesek, légből kapottak). A mondás mára már szentté, sérthetetlenné vált,
s mindenki, aki meg meri kérdőjelezni akár a tartalmát, akár Illyés Gyula szerzőségét, ádáz támadásra, libsizésre számíthat (Novák Előd Meghamisította lllyés Gyula szavait a DK http://alfahir.hu/meghamisitotta_illyes_gyula_szavait_a_dk
című zavaros cikkében elég emberpróbáló dolog követni
a mondandó logikáját és értelmét - pl. ha tudni véli, hogy nem Illyés a szerző, hanem
Karinthy, akkor miért az a cím ami?! És persze Karinthy sem jó tipp.)

A folyamat kicsúcsosodása, hogy manapság már olyan szobrokat, emlékműveket
is avatnak, amelyeken a híressé vált mondás alatt arany betűkkel ott díszeleg mint
szerzőé Illyés Gyula neve.
Ez már így marad meg az utókornak? Vagy egyszer majd lehámozzák róla (is), amit
rárakott az internet hazafias népe? Bocsánatot kér majd vki azért, hogy propaganda célokra használták fel a nevét, hogy meghamisították az életművét, a gondolatait? Mivel érdemelte
ezt ki Illyés Gyula?
Mert nagyon nagy tiszteletlenség ez vele szemben (és úgy általában az irodalommal
szemben). És pont azok követik ezt el, akik annyira kényesek mindenre, ami szerintük
csak egy hajszálnyit is sértene bármit, ami magyar.

Na de most tényleg: nem lehetett volna ellenőrizni, utánaolvasni, s közben legalább
sok mindent megtanulni, sok bölcs gondolattal gazdagabbnak lenni?

Nagyon hasznos lenne, ha azok, akik olyan előszeretettel osztogatják ezt az "idézetet",
néha bele-beleolvasnának Illyés Gyula műveibe, például, hogy a témánál maradjunk, a már
említett Ki a magyar ill. a Magyarok címűekbe. S ha - ahogy sejteni lehet - ez nem
járható út, mivel olvasást igényel, akkor legalább egy szövegszerkesztő segítségével kábé
három perc alatt ellenőrizhetnék, vajon valóban megtalálható-e ez az idézet Illyés valamelyik művében.