Farsangi "mulatság"

Közeleg hamvazószerda s a farsangi időszak utolsó napja.

Ebből az alkalomból mi is készítettünk egy kissé mókásabb (?) összeállítást.
(Megj.: A neveket nem takartuk el, mivel mindegyik poszt nyilvános, azonkívül rengeteg sértő, gyalázkodó tartalmú megosztás, poszt, komment található ezeknek a személyeknek, ill. az ismerőseik oldalán, tehát szó sincs véletlenszerű megnyilvánulásokról, elírásokról, amikből gúnyt űznénk. Vannak közöttük magyarországi lakosok is, akik posztjait viszont gyakran megosztják felvidéki ismerőseik, az itt közöltek is ilyenek.)

A Wass Albert kultusz megérkezett Felvidékre is :(


Az Erdélyből indult, a 90-es évektől fokozatosan erősödő Wass Albert kultuszt az évente megrendezett felolvasó maraton is erősíti (legismertebb művei a Farkasverem és az Adjátok vissza a hegyeimet c. regények valamint az elhíresült Patkányok honfoglalása c. rövid, allegórikus, antiszemita írás). Az idei felolvasó maratonhoz csatlakozott Felvidéken Naszvad és Érsekújvár is – biztos jó az, ha a fiatalok elé ilyen példákat állítunk?

Wass Albert (1908, Erdély, Válaszút - 1998 Florida), grófi, nemesi családban született, a második világháború alatt a németek oldalán harcolt, ismert volt Hilter és eszméi iránti elkötelezettségéről, antiszemitizmusáról, pártolta a nyilasokat és a hungaristákat, Hitler kétszer tüntette ki vaskereszttel a román néptörvényszék távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért, 1945-ben emigrált, az USA-ban telepedett le, részt vett a hungarista mozgalom tevékenységében, a nyilas, szélsőjobbos Hídfő állandó munkatársa volt, 90 éves korában öngyilkos lett (február 17.-én), Erdélyben, Magyarországon és Felvidéken is a szélsőjobbosok (és hungaristák) idolja, kultuszát bizonyítja, hogy neki állítanak a legtöbb szobrot, emlékművet, habár művei irodalmi színvonala szakértők szerint is nagyon alacsony. Például Márai Sándor, a mai szölsőjobboldaliak másik idolja szerint a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország című Wass Albert vers „alpárian könnyzacskófacsaró, irredenta álműdal, a fülhasogatóan hamis, krajcárosan üzleties műhazafiság émelygést keltő megnyilvánulása“ (azért azt fontos megjegyezni, hogy a két, szélsőjobb által annyira felkapott, divatos szerző között van egy fontos különbség: míg Wass Albert több irodalmár szerint is csak egy úri dilettáns, addig Márai kétségkívül értékes, magas színvonalú szépirodalmi műveket is alkotott).

********
Egy régebbi, netes hozzászólás, nagyon summásan, értehetően fogalmaz, azért idézzük hosszú szakmai elemzések helyett:

Wass Alberttel nem az a baj, hogy háborús bűnös volt; hogy az ő és apja felbujtására követték el a 1941 szeptemberében a cegei és ombuztelki mészárlásokat, amelynek során két román férfit (Iosif Moldovant, Ioan Catint) és két zsidó lányt (Mihály Esztert és Mihály Rozáliát), úgymond szökés kísérlete miatt-közben a kísérők kivégeztek. Nem az a baj Wass Alberttel, hogy a magyar csendőrök segítségével megfélemlítette és terrorizálta a környező román lakosságot; hogy Csordás Gergely csendőrhadnagy közreműködésével kivégezték Andrei Bujor pópát, feleségét, három gyermekét, Ioan Gurzau kántort és feleségét, a falu tanítójának feleségét, anyósát és ötéves kislányát, valamit a pópa magyar cselédasszonyát, Juhász Saroltát is, csak azért, mert a román földreform idején részt kaptak a grófi birtokból.Amelyet egyébként a mészárlás után vissza is szereztek a magyar állam segítségével. Még az sem lenne baj Wass Alberttel, hogy aktívan közreműködött az erdélyi zsidóság deportálásában, hogy részt vett a 126 zsidó és román áldozattal járó sarmasági vérengzésben 1944 szeptemberében. Az a baj Wass Alberttel, hogy szar író. Tudniillik lehet, hogy Roman Polanski egy pedofil állat, viszont zseniális rendező. Wass Albert pedig fasiszta gyilkos és még írni sem tud.

********

„Vadromantikus giccsíró, költőnek igazi műkedvelő“ (Kukorelly E.)

„Wass Albert író. Hogy milyen - az más kérdés. Mindenképp népszerű: azzá vált, azzá tették. Konstelláció és manipuláció - jegyesek. A rossz ízlés tömeges, ez normális, ez a norma, aki viszont „benne van a szakmánkban“, pontosan tudja, hol a helye Wassnak. Ha nem tudja, nincs benne. Semmiképp sem Móricz Zsigmond vagy Ady mellett. Farkasverem című regényét vagy A funtineli boszorkányt kivéve vadromantikus giccsíró, költőnek igazi műkedvelő.
(...)
Nemcsak a giccsel van itt baj. Idézek néhány részletet Wass Alberttől. A hungarista Hídfő 500. számát így köszöntötte: „Az ezerfelé szétszórt magyarság tisztelettel és hálával tekint rátok, s naponta kéri az Urat, adjon nektek erőt és kitartást ahhoz a feladathoz, amit magatokra vállaltatok.“ Marschalkó Lajos nyilas újságíró halálakor írta: „Olyan ember dőlt ki a sorból, akinek helyére nem termett utánpótlás. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné.“ Az Antiszemitizmus: a huszadik század ámítása című cikkében így fogalmazott: „Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeztek, soha, semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt.“ Nem gondolja, hogy ezek egyértelmű kiállások a szélsőjobboldali, nyilas eszmék mellett?
A szélsőjobbtól várta a megoldást.
Mit gondoljunk akkor azokról, akik politikai idolként őt választják?
(...)
A heveny wassalbertezés a középosztály deklasszálódásának, az alsó-közép félműveltségének a terméke. Ezek az emberek nagyon rosszul jártak, kibillentették az életüket, kitelepítették, megalázták, tönkretették őket, mindent elvettek tőlük. Eleve antikommunisták voltak, a zsidó középosztállyal kemény kompetícióban, ez süllyedt a háború után - mintegy velük együtt - lapos komcsizássá, szalonzsidózássá.“ http://kukorelly.irolap.hu/hu/heveny-wassalbertezes

***********
„...a nyilasszimpátia ma egyre többek számára bocsánatos bűn, sőt, ami húsz éve még szégyellnivaló volt, az ma már hazafias büszkeség tárgya“

(...)
A „fanatikus Wass Albert-barátok” számára mindenki magyarellenes hazaáruló, aki bálványukat bírálni meri – például Andics Árpád szerint „a vádaskodók névtelen, tehetségtelen senkik”. De alighanem ő is érezheti, hogy a Szálasi-hívő, nyilasszellemiségű, s emiatt évtizedekig a perifériára szorított íróból a hazai jobboldal kultuszfigurájává növesztett Wass Alberttel nem lehet minden rendben. Háromszor is elismétli, hogy Wass nem volt háborús bűnös, s az írót „a munkái mossák tisztára”.

De a versmondóműsor sajnos nem sokat tesz hozzá a „megtisztuláshoz”, mert Erdélyi Márta még a roppant kínos fiatalkori versek közül is beválogatott néhányat.
A közönségnek azonban mindez tetszik. Nincs ezen csodálkoznivaló, elvégre nem irodalmi műsor ez, sokkal inkább szakrális szertartás, a magyarsághit megvallása imateremben, ahol az Úr asztalán az író arcképe áll, mellette pedig gyertya ég. Nem véletlen, hogy a versmondó már több templomban is föllépett a produkcióval.

Ilyen külsőségek között hangzanak el a narrátor szavai, amelyek szerint Wass költészete „színtiszta, magyar, életigenlő, életvezető, mélységeket ismerő líra”, sőt, Wass Albert munkásságában „a vers a hab a széppróza tortáján”.

Fölhangzik fuvolán a székely himnusz, a közönség föláll, énekel. Meghallgatjuk Andics Árpádtól Wass életrajzát, és olyannyira meghatódik az író sorsán, hogy többször elcsuklik a hangja, attól félek, elsírja magát, s nem tudja folytatni. De folytatja, igaz, hiába hivatkozik többször is az igazságra, az életrajzból a negatív elemek hiányoznak. Nem említi meg Wass Albertnek a náci birodalom és Hitler iránt érzett rokonszenvét. Az is kimarad az életút ismertetéséből, hogy Wass a második világháború után évtizedeken át munkatársa volt a Hídfő (később Új Hídfő) című nyilasbarát lapnak, amelyet a Szálasi Ferencet méltató Marschalkó Lajos, majd később Szálasi egykori sajtófőnöke, a Nyilaskeresztes Párt alapító tagja, Fiala Ferenc szerkesztett az emigrációban. Úgy látszik, a nyilasszimpátia ma egyre többek számára bocsánatos bűn, sőt, ami húsz éve még szégyellnivaló volt, az ma már hazafias büszkeség tárgya.
(...)
http://nol.hu/kultura/wass-albert-lenyomja-marait-1571529

*************

Kikkel publikált Wass Albert a Hídfő című szélsőjobboldali lapban?

(...)
„A tengerentúlon letelepedett gróf a magyar emigráció elkötelezetten szélsőjobboldali tagjaival tartotta a kapcsolatot. A Floridában élő Wass Albert több alkalommal publikált a Hídfő című szélsőjobboldali lapban, illetve más újságoknak írt cikkeit vette át a Marschalkó Lajos által szerkesztett lap.

A Hídfő - a "keresztény nemzeti magyarság legbátrabb harcos lapja" - az antibolsevista jobboldali emigráns csoportokat próbálta összefogni, valamint a hungarizmus gondolatát szolgálni. A Hídfő több évtizedes fennállása alatt szinte kizárólag néhány témát tárgyalt: Trianon, zsidók, kommunisták.

Kikkel publikált itt együtt Wass Albert? A lap vezetője 1968-ig Marschalkó Lajos volt, aki egy időben a Hungarista Hírszolgálat munkáját is irányította. ("Wass Albert, bár 1951-től 1998-ig a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának (HMH) aktivistája volt, nem is annyira hungarista, mint inkább a német - fajelméletre épülő - nemzetiszocializmus követőjeként jellemezhető - állította Szemenyei-Kiss Tamás, a hírszolgálat egykori vezetője.)

Marschalkó a Fehér Újság című fajvédő orgánumnál kezdte pályafutását. 1945 előtt a szélsőjobboldali sajtó egyik reprezentánsa, aki a német nemzetiszocializmus feltétlen híve volt. A háború végén nyugatra menekült a felelősségre vonás elől; 1947-ben a magyar hatóságok mint háborús bűnöst kikérték a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól, de sikerült elkerülnie a kiadatást. Marschalkó 1968-ban halt meg; a hungarista eszméket hirdető lap szerkesztését ezután Fiala Ferenc, Szálasi egykori sajtófőnöke vette át.
(....)

Rendszeres szerzője volt a Hídfőnek Málnási Ödön, aki Szálasival együtt menekült el, tízévi kényszermunkára ítélték, miután az amerikaiak átadták a magyar hatóságoknak. Málnási a harmincas évek végén már egy évet töltött börtönben, mégpedig az 1937-ben megjelent, durva antiszemitizmust hirdető, A magyar nemzet őszinte története című könyvéért. 1956 után Ausztriában telepedett le.

Később - a hetvenes évektől - ugyancsak a Hídfőnek volt rendszeres szerzője Nyisztor Zoltán katolikus pap, a Nyilaskeresztes Párt, majd a Hungarista Mozgalom tagja, aki 1946-ban menekült Venezuelába.“ http://nol.hu/archivum/archiv-447594-254980

***************
További infók: http://librarius.hu/2015/01/27/mit-kerdezett-wass-albert-szogesdrot-masik-oldalarol/
http://hvg.hu/kultura/20110302_marai_sandor_wass_albert
http://www.kortarsonline.hu/2005/03/hozsanna-neked-wass-albert/6846

Egy igaz világháborús történet Sárközi Jánosról
(plusz sok kérdés)

Ha nincs Horthy, ha nem paktál le Magyarország a németekkel, akkor megmenekült volna több mint 400 000 magyarországi zsidó (köztük a felvidékiek is)? Akkor nem pusztul el több mint 100 000 magyar honvéd? Akkor megmenekült volna Budapest sok gyönyörű történelmi épülete, emléke? Akkor nem kellett volna annyit szenvedni a civileknek, akkor nem kerül 100 000 magyar málenkij robotra, akkor nincs kitelepítés, nincsenek Beneš dekrétumok és talán még szocializmus sem? (Igen, valószínűleg mindez nem történt volna meg.) Megérte? Ilyen fontos volt az a visszacsatolás? Ennyire erős volt az a fránya sértett gőg Trianon miatt? És nem kellene már ezzel végre szembenézni az állandó uszítás, gyűlölködés, siránkozás, múltsiratás helyett?

Az orosz falvakat felgyújtó magyar katonák voltak a hősök vagy Sárközi János, aki az orosz partizánok oldalán harcolt a németek és a magyarok ellen, s akinek a magyarok végül ásóval vágták le a fejét?

********

Csak irigykedni lehet azokra a nemzetekre, akik a második világháborúban bátran felvették a harcot a németek és csatlósaik ellen, s akik végül győzedelmeskedtek a rossz felett (mert ez a világ rendje amióta világ a világ).

Nekik nem kell szégyenkezniük, magyarázkodniuk, nem kell hősöknek beállítani a nyilasokat, a kollaboránsokat vagy a „csak” parancsot teljesítő katonákat, nekik nem kell sunnyogva, szégyenkezve, megbotránkozva, vagy netán helyeselve (!) végignézni, ahogy még ma is neonácik vonulnak, masíroznak az utcáikon holmi megemlékezések ürügyén, náluk valóban méltóan megemlékezhetnek ennek a szörnyű háborúnak az eseményeiről, áldozatairól és az annyira várt, áhított, annyira megszenvedett felszabadulás évfordulójáról.

Ezek a nemzetek, pl. az angolok, a belgák, a franciák, az oroszok (és még sokan mások), akik harcoltak a kegyetlen, őrült, náci német birodalom ellen, valóban hősök voltak. De sajnos, Magyarországon (és Felvidéken) a mai napig olyan moslék, olyan zűrzavar van a társadalmi tudatban, a fejekben, hogy Herkules sem rakna bennük rendet, még ha tíz folyó vizét használná el, akkor sem. Itt többek közt sokan a hőst tartják árulónak, s a kollaboránst hazafinak, nemzeti hősnek...

Következzen egy, az irattárokban megőrzött hiteles, szomorú, véres történet arról, hogy a történelem egyáltalán nem olyan fekete-fehér, nem olyan patetikus, romantikus, mint ahogy azt ma szeretnék láttatni a történelemhamisítók és a hungarista szellem újraélesztői. A történet egy magyarról szól (de nevéből ítélve lehetett akár roma származású is), aki a saját honfitársai ellen harcolt és azok végül brutális módon megölték.

Ki okozta mindezt, ki a hibás azért, hogy a mai napig Magyarországon annyira él a fasiszta szellem, a Horthy-kultusz, hogy még ma is annyian szajkózzák a horthysta rendszer hazugságait zsidókról, komcsikról, bolsevikokról, s arról az abszurd képtelenségről álmodoznak, hogy vissza lehet valaha is állítani Nagy Magyarország határait, s ezért akár fegyvert is fognának, mint a szeparatisták Ukrajnában? Meddig tart még ez az őrület, ez az egymásra köpködés, árulózás, a jó és a rossz magyarok kategóriákba sorolás?! Nem haltak meg még elegen egy felfuvalkodott, nacionalista lázálomért? Hány generáció adja még tovább ezt a fasiszta, horthysta stafétabotot, örökséget? Jelenleg Felvidéken hány olyan pedagógus tanít a magyar tannyelvű iskolákban, akik ezeknek az eszméknek a szellemében oktatják a fiatalokat és a fb profiljaikon ilyen tartalmakat, fotókat osztanak meg?

Tehát Sárközi János hős volt vagy áruló? Sokak szerint hős, és sajnos még többek szerint áruló. Ilyen megosztottságot eredményez még ma is a múlt, az elhibázott döntések, a magyarok tudatába beivódott propaganda és az esztelen nacionalizmusuk.

*******
Az alábbi szöveg idézet ebből a cikkből:
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/81-04/ch05.html

A horthysta Magyarország 1941. jún. 27-én belépett a Szovjetunió elleni háborúba és a magyar csapatok elindultak a szovjet–német frontra. Az Ukrajnában működő partizánegységek dokumentumait tanulmányozva, természetszerűleg több magyar vonatkozású anyagra bukkantam. Így a brjanszki területen harcoló legendás Kovpak-egységek anyagában is. A magyar egységek helyzetét, erkölcsi állapotát a partizánok által zsákmányolt hadijelentésekből, hadparancsokból és a partizánok jelentéseiből ismerjük meg. Fény derül a magyarok és a partizánok közötti kapcsolatokra is. 

A magyar csapatoknál az első naptól kezdve, ahogy szovjet területre léptek, találkozunk magyar katonákkal, akik átálltak a partizánokhoz. Az átállást azonban sok tényező akadályozta, különösen a háború kezdetén: többek között a Horthy-rendszer ekkor már több mint húsz éve tartó szovjetellenes propagandája, az orosz nyelv ismeretének a hiánya, és szerepe volt ebben a horthysta tábornokoknak is, akik igyekeztek elszigetelni a hadsereget a Szovjetunió megszállt területén kibontakozó nagyméretű partizánmozgalom és a szovjet lakosság hatásától. A partizánok propagandája és fellazító akciói azonban sok esetben sikeresnek bizonyultak.

Az alábbiakban a kijevi levéltárban található dokumentumokból közlünk néhányat.

(...)

A partizánok harca a zsitomiri területen Szoljanka faluban 1943. szept. 23-án kb. 14 órakor Sztolbi faluból megérkezett az osztagba az összekötőnk, „Vologya”, és jelentette, hogy a németek, magyarok és policájok felgyújtották Sztolbi és Mokrojé falvakat, és fel kell gyújtaniuk Szoljankát is. Akkor a felderítők parancsnok helyettese, Citovics elvtárs visszahívta a védelemből valamennyi partizánját, felsorakoztatta, majd négy csoportra osztotta őket, kijelölte a parancsnokokat és közölte, hogy azonnal indulunk Szoljankába. Ott szétszóródunk és elrejtőzünk a házakban, a padlásokon. Ha a magyarok majd megérkeznek a faluba, akkor nyitunk csak rájuk tüzet, amikor már egészen közel lesznek. Ezután csoportonként indultunk Szoljankába. Amikor a faluba értünk, a parasztoktól megtudtuk, hogy mintegy 70 magyar húzódott be 2 km-re északra a falutól láncba a mokrinszki erdőbe. Mi nem álltunk meg, hanem a falu nyugati széle felé mentünk tovább, onnan pedig az észak-keleti erdőirtás irányába, vagyis a magyarok nyomában haladtunk. Alig jutottunk 100 méternyire a falutól, amikor az erdőből az ellenfél erős tüzet nyitott ránk. Lefeküdtünk és valamennyi fegyverfajtánkból választüzet nyitottunk. Támadó harci rendben hevesen nyomultunk előre és nem vettük észre, hogy a hátunk mögött mintegy 300 méterre közel 200 magyar és német fejlődött fel és támad ellenünk. Csak akkor vettük észre őket, amikor gránátokat kezdtek dobálni közénk. Akkor harcosaink egy része megfordult és körvédelmet alakítottunk ki. De az ellenfél tüze olyan erős volt, hogy egymás után hulltak ki a sorból partizánjaink. Hamarosan égtek mögöttünk a házak, a szalma. Semmit sem lehetett látni, és nem lehetett tudni, hol vannak a mieink – minden összezavarodott. Néhány partizán kitört a gyűrűből a mokrinszki erdő irányába.

Én (Szmoljar Iván alhadnagy, az összecsapás életben maradt résztvevője – Ny. D.) végig a parancsnok, Citovics mellett voltam Guroveccet és Anohinnal együtt. Nem messze tőlünk volt a mi magyarunk, Sárközi János, aki ekkorra már mind a két lábán megsebesült. Amikor megölték a géppuskásunkat, az erősen vérző János odakúszott az elesett géppuskáshoz, megragadta a géppuskát, magyarul odakiáltott valamit a támadó magyaroknak, a géppuska mögé feküdt és rövid sorozatokkal kitartóan lőtte a felénk futó magyarokat. Láttam, ahogy Anohin hadnagy, miután ellőtte minden töltényét, az égő szalmába dobva fegyverét teljes hosszában kiegyenesedett és úgy vetette magát azokra a magyarokra, akik csoportban hátulról kúsztak a géppuskás János felé. Revolverével tüzelve rájuk fekvésre kényszerítette őket, amikor pedig elfogyott a tölténye, a halántékához emelte revolverét és agyonlőtte magát. Láttam, hogyan végzett magával Guravec, majd Citovics is, aki szintén revolverének utolsó golyójával lőtte magát agyon. Már csak hárman maradtunk: én, a mi magyarunk, János a géppuskánál és egy Melnyik nevű partizán. Fél perc múlva elhallgatott János géppuskája. Odakiáltotta Melnyiknek: „Nincs több töltény!“ aztán feltérdelt, öklével szorítva sebesült lábait, és valamit kiabált magyarul. Mi történt tovább, nem láttam. A füstbe vetettem magam és sikerült kitörnöm Szoljanka falu keleti szélére, ahol csatlakoztam Csernuhi visszavonuló csoportjához, amely a falu déli részén védekezett. Este erősítéssel tértünk vissza a csata színhelyére. Ellenfelünk azonban már nem volt. A helybeli parasztok elmondták, hogy 41 német és magyar esett el, 10 sebesült meg, A mieinkből 18 partizán esett el. János holtteste ugyanazon a helyen feküdt, ahol én utoljára láttam, de fej nélkül. A parasztok elmondták, hogy a magyarok ásóval vágták le János fejét és magukkal vitték. (U. o. f. 88, op. 1, d. 1. 11. 237–230.)"

(...)

Magyar honvédek!
Churchill, Roosevelt és Sztálin Teheránban szerződést kötöttek, mely előírja, hogy az angol, amerikai és a Vörös Hadsereg keletről, nyugatról és délről hamarosan megkezdi a döntő támadást a hitlerista haderők megsemmisítésére. Ez a szerződés biztosítja számunkra a győzelmet. Ha továbbra is támogatjátok a németeket, velük együtt pusztultok, mint ahogy elpusztult tavaly télen Voronyezs alatt 100000 magyar honvéd.
Ha éltetek és hazátok meg akarjátok menteni a pusztulástól, szakítsatok a németekkel! Jusson eszetekbe, hogy a német 400 éven át nyomta el a magyart. Most is csak ágyútölteléknek használ benneteket!
Ne teljesítsétek a szovjet lakosság elleni parancsokat! Egyenként vagy csoportosan menjetek haza! Akkor nemcsak nem támadunk rátok, hanem mindenképen meg is segítunk!
Küldjetek hozzánk megbízottakat! Adjátok meg magatokat mint ahogy 75000 honvéd tette Voronyezs alatt. A magyar foglyokat mi a szovjet hátországba szállítjuk, ahol külön magyar hadifogoly táborok vannak. Ott minden szükségessel ellátva bevárhatjátok a háború végét s aztán haza mehettek. Aki pedig az átkozott német ellen velünk együtt akar harcolni a szabadságért, örömmel sorainkba fogadjuk!
Honvédek! Sorsotok a saját kezetekben van. Mentsétek meg magatokat és hazátokat a pusztulástól! Gyertek át hozzánk!
**** Figyelmeztetünk!
Mi, partizánok – vagyis a szovjet hazafiak, kik fegyvert fogtunk családunk, szabadságunk és hazánk védelmére – figyelmeztetünk minden magyar tisztet, altisztet és katonát!
Ne merjetek kínozni és megölni szovjet polgárokat, ne merjetek tulajdonunkhoz nyúlni! Ne felejtsétek el, hogy minden honvédet figyelünk. Minden .... (?) kegyetlenül megbüntetünk. Csak az számíthat bűnbocsánatra, aki szakít az átkozott némettel és rögtön haza megy vagy megadja magát!
Fogságba jövéskor ezt kiáltsátok Já magyar, busz szdájusz!

Magyarországi és felvidéki nácik, nyilasok és az
ún. becsület napja

Történelemhamisítás felsőfokon: „A hős magyar védők és a vörös hordák, avagy hogyan próbáltuk megállítani a bolsevikokat és megvédeni Európát”

Csatolt képek:

1. A Felvidék HVIM oldalán közzétett poszt szövege: „Holnap ismét útnak indulunk, hogy Budapesten hajtsunk fejet a kitörés hőseinek emléke előtt. Emberi nagyságuk és hősiességük árnyékában igyekszünk úgy élni és harcolni, hogy véráldozatuk ne legyen hiábavaló.“

2. A Felvidék HVIM oldalán közzétett következő poszt szövege: „E hétvége a felvidéki vármegyéseknek a tiszteletadásról és a megemlékezésről szólt. Szombaton többen részt vettünk Budapesten az 1945-ös kitörésben résztvevők tiszteletére megrendezett Becsület napján, többen pedig otthon, szűk körben emlékeztek meg a hős védőkről.“

3. A komáromi vármegyések (HVIM) facebook oldalán közzétett poszt szövege: “ Otto Wöhler tábornok szavai, melyekkel a kitörő katonáknak üzent az európai történelem egyik legvéresebb katonai vállalkozását idézik elénk. A kitörés hősei még akkor is inkább a harcot választották, amikor más már régen feladta volna. A végsőkig kitartottak, melynek köszönhetően a vörös horda előrenyomulása hosszú időre megtorpant. Az Ő emlékük előtt hajtunk fejet holnap Budapesten és gyújtunk gyertyát Komáromban.“

(A poszthoz csatolt link egy videó, a német tábornok beszéde nem mellékesen így végződik: Üdv és hűség a führernek, üdv Magyarország nemzetvezetőjének! A videó alatti hozzászólásokat is érdemes elolvasni, ezek az őrult neonáci fiatalok, akik heileznek és visszavágyódnak azokba az időkbe, ill. akik ma háborút szeretnének, nem tudják mit beszélnek, a háború nem romantika, csak vér, kifolyt belek, levágott végtagok és elképzelhetetlen szenvedés, borzalmas, felesleges halál, a túlélőknek egy életre szóló, feldolgozhatatlan trauma).

4. Térkép, a második világháború résztvevői. A szövetséges hatalmak zölddel (világoszölddel azok, akik a Pearl Harbour elleni támadás után csatlakoztak), a tengelyhatalmak kékkel (megszállt vagy bekebelezett területeikkel együtt), a semleges országok szürkével. (Ezen a térképen világosan látható, mekkora hazugság a „magyarok a bolsevik hordáktól védték Európát” szlogan, pont fordítva, az egész világ harcolt a nácik és csatlósaik ellen.)

A második világháborút a németek robbantották ki, ők támadtak és szálltak meg sok európai országot, szövetségeseik voltak még Olaszország és Japán (ún. három tengely-nagyhatalom), a tengely további országai később kétoldalú szerződéssel csatlakoztak a háromhatalmi egyezményhez, így például 1940. november 20-án Magyarország, 1940. november 23-án Románia, 1940. november 24-én Szlovákia, 1941. március 1-jén Bulgária, 1941. március 25-én Jugoszlávia, 1941. június 27-én Horvátország csatlakozott.

A kékek, vagyis a nácik ellen harcoltak a zöldek, tehát jóformán az egész világ (a kevéske semleges ország kivételével). És bárhogy is próbálják a torténelmet ferdíteni, csűrni-csavarni az állítólagos igaz magyar nemzeti érzelműek: a kékek, a nácik voltak a rosszak és ellenük fogtak össze és győztek hálistennek a zöldek.

Megjegyzés: A németekhez csatlakozott országokban a mai napig elég nagy a „rendetlenség” az emberek fejében és az egész társadalomban is (Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária, volt Jugoszlávia, ill. Horvátország).

**************

Februárban tartják a magyar nácik - az újnyilas párttal szövetséges Új Magyar Gárda (ÚMG), a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), a Betyársereg, illetve más szélsőjobboldali szervezetek – a kitörés napi „megemlékezéseiket” (többek közt olyan jelszavakkal mint „dicsőség a Waffen SS-nek, dicsőség Szálasi Ferencnek”). Ezeken évről évre részt vesznek a felvidéki vármegyések is (a drágalátos komáromi vármegyések bekerültek a januári top10 válogatásba is a Szálasi-idézetükkel). Az egyik 2016-os kitörés-napi megemlékezésről bővebben pl. itt lehetett olvasni : http://hu.budapestbeacon.com/kiemelt-cikkek/dicsoseg-a-waffen-ss-nek-dicsoseg-szalasi-ferencnek-a-kitores-napjara-emlekeztek/

Az idei „megemlékezéseken” is előkerültek a horogkeresztes zászlók, a horogkeresztes karszalagok, náci egyenruhák és a többi, törvény által tiltott uniformis, jel, jelvény is – de hol is volt hát az a „törvény”? Miért kell ezt a náci, nyilas, hungarista bohózatot megengedni?!
http://www.atv.hu/belfold/20170212-felvontak-a-horogkeresztes-zaszlot-pest-megyeben-unnepeltek-a-neonacik

Rengeteg információ van a neten arról, hogyan zajlottak a második világháborús események, így hát senki sem hivatkozhat arra, hogy nem emlékszik az iskolai tananyagra, nagyon gyorsan fel lehet eleveníteni az emlékezetet és ellenőrizni a tényeket (lásd például a csatolt „zöldek és kékek” térképet). Nagyon egyszerűen megfogalmazva azok számára, akik nem olvasnak el hosszabb szövegeket (esetleg nem is tudják ezeket értelmezni): A II. világháborút a németek robbantották ki, nem a bolsevikok! A nácikat kellett megállítani, nem a bolsevikokat, nem a vörös hordát! A németek szálltak meg, rohantak le más országokat, nem a bolsevikok! A bolsevikok jól elvoltak otthon (habár szegényeknek pont elég baj volt, hogy Sztálin nyakrafőre gyilkolászta a vélt ellenségeit, soha senki nem tudhatta biztosan, mikor kerül a gulágra vagy mikor ítélik halálra, de hát ez az ő belügyük volt, bizonyára nem ezért másztak rájuk a nácik tankokkal, gyilkos SS komandókkal, többmilliónyi katonával).

Szóval milyen „vörös horda” előrenyomulásáról halandzsálnak a náci vármegyések? És ha csak a nácik halandzsálnának, de már a magyar tévében (a lilában, a propagandaadóban) is a „bolsevikok megállításáról”, „Európa védelméről” beszéltek a napokban egy összeállításban! Ész megáll, és nem bírja felfogni, amit a fülek hallanak. Hát nem a németek voltak azok, akik lerohanták a Szovjetuniót, öltek, gyilkoltak, fosztogattak, gyújtogattak amerre mentek, mérhetetlen szenvedést, pusztulást, milliók halálát okozva?! Céljuk bevallottan az oroszok (és persze az ottani zsidók) megsemmisítése és az ország elfoglalása volt (élettér kellett az átkozott árja fajzatnak). Magyarország a náci Németoroszág szövetségese volt (hadat üzent a Szovjetuniónak), a magyar hadsereg katonái is részt vettek Oroszország megszállásában, letámadásában. És a világ nagyon helyesen pont a németek, a nácik és csatlósaik ellen (tehát a magyarok ellen is) fogott össze és nem a bolsevikok ellen!

Az oroszok hihetetlen hazafiassága, elszántsága, az egész ország hősies összefogása (és kétségtelenül Sztálin rettentő terrorja, hajthatatlansága, érzéketlensége) segített abban, hogy végül mérhetetlen veszteségek árán megállították a németeket és elkezdték őket kiszorítani a hazájukból és a megszállt európai országokból (itt már a szövetségesek segítségével). Ennek a harcnak a része volt Budapest elfoglalása is (mint ellenséges városé, hiszen a németek és a nyilasok kezén volt). A nyilas rémuralom Szálasi vezetésével borzasztó szenvedést, rombolást, százezrek (magyarok és zsidók, civilek és katonák) halálát okozta.

Hogy a megszálló (felszabadító) orosz csapatok követtek el kegyetlenségeket is (messze nem annyit és olyat mint a nácik és az esesek), ezen nem szabad csodálkozni (és ennek apropóján védeni a nácikat!, egyik rossz nem anulálja a másikat) – évekig harcoltak, véres csatákban vettek részt, ölni kényszerültek, mert erre kényszerítették őket azok, akik megtámadták a hazájukat (s az egész emberi civilizációt), a háború poklában sajnos előjön az ember vadabb, állatias oldala. Látták, mit műveltek a németek a hazájukban, mindenhol kiégett városok, falvak, hullák hegyei, nem volt várható, hogy túl kesztyűs kézzel bánnak majd az ellenséggel, aki ezt művelte (de azért tudtak különbséget tenni, mert tény, hogy a németekkel sokkal szigorúbban bántak mint a magyarokkal). A történelem összes eddigi háborújában így volt ez, rettentő nehéz megállni, hogy az elkeseredett ember ne álljon bosszút a halottaiért, a hazája lerombolásáért – és sajnos az összes háborút az idők kezdete óta a nők megerőszakolása (és az értékek rablása) kíséri, ebben nem különböznek a mai katonák az ötezer évvel ezelőttiektől, tartozzanak bármelyik nemzethez is. És még a „málenkij robot” is érthető megtorlás volt – leromboltátok az országunkat, akkor segítsetek újraépíteni (ezzel nem védve az elhurcolásokat). Persze megint ártatlanok bűnhődtek, lakoltak, haltak meg.

Úgyhogy szenvedtek eleget mindkét oldalon. Az elesett magyar katonák, zömében fiatalok, áldozatok voltak, nem hősök, a semmiért áldozták fel az életüket. Sőt, nem is a semmiért, hanem egy rossz, bűnös, gyilkos eszméért (ami ráadásul akkor már hálistennek vesztésre állt, az utolsó hónapjait élte). Erről mindről kell(ene) beszélni, őszintén, nyíltan, elborzadva elemezve, mire képes az ember (legyen bármilyen nemzetiségű), s mennyire fontos lenne a békére törekedni és nem a gyűlölködést szítani, s azt hangsúlyozni állandóan, ami elválasztja, ami egymásnak ugrasztja az embereket.

Mert a történelmi tényeket úgy beállítani, hogy a magyarok hősiesen próbálták megállítani a bolsevikokat, akik el akarták foglalni Európát, óriási pofátlanság! Csak Sztálingrád ostrománál egymillió civil pusztult el, a megmaradt emberek kínjukban patkányokat, földet, fűrészport ettek (miután már megették a házikedvenceket meg a lovakat), a hullák temetetlenül hevertek az utcán (a többi borzalmat inkább ne is ecseteljük). S ezt s az összes többi mérhetetlen iszonyatot a németek okozták, akik megtámadták őket. Akkor mit halandzsálnak a „hazafias magyarok” a bolsevikok megállításáról? Nem szégyellik magukat? És azok, akik nem tiltják be ezeket a megemlékezéseket, egy húron pendülnek velük, vagy csak töketlenkednek? Amíg Magyarország nem rak rendet a fejekben, amíg nyíltan, egyértelműen nem vallja be, hol és kik követtek el a múltban hibákat, amíg nem vállalja múltját, addig nem fog előrelépni egy tapodtat sem.

Tények Budapest ostromáról, a károkról röviden pl. itt: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=9143

Egy kiadványról itt: http://mult-kor.hu/20080212_budapest_ostromarol_feketenfeheren

Tények és plakátok a nyilas rémuralom idejéből: http://index.hu/nagykep/2014/10/16/nyilas_plakatok_nagykep/

Egy objektív megközelítés (és reálisabb, valósabb számok mint a köztudatban élők)
http://mno.hu/szembeszed/budapest-ostroma-hitler-vegul-felaldozta-a-fovarost-1272418

A szélsőjobbosok, uszítók, gyűlölködők
(általában csak szimplán buták) „patkányozása“
és a drágalátos Wass Albertjük


Ha valaki meg akarja érteni, milyen rettentő hatása van az elmebeteg, tömeggyilkos rendszerek propagandájának, milyen ocsmány módszereket voltak képesek alkalmazni, s elég erős a gyomra, idegzete, nézze meg - a youtubon sajnos elérhető - Az örök zsidó című hazug propagandafilmet.

Megj: Azért sajnos, mert sok eszetlen, tájékozatlan, elvakult ember még ma is elhiszi és szó szerint veszi az ott elhangzott primitív hazugságokat. Ez az egyik oka annak, hogy csak bizonyos feltételek mellett lehet akár külföldön akár nálunk vetíteni, szabadon nem forgalmazható, nem vetíthető. Ezek a korlátozások sajnos az internet korszakában nem sokat érnek, másrészt, minden normális embernek lehetne annyi esze, minimális műveltsége, hogy felfogja, milyen ocsmány hazugáságok, primitív manipulációk ezek. Talán a tiltás helyett mégis jobb lett volna a filmről többet beszélni, elemezni a módszereit akár középiskolákban is, megmutatni, milyen módon lehet manipulálni az embereket (valami hasonló zajlik mostanában is), megértetni a fiatalokkal, hogy ezzel a filmmel készítették elő a nácik a holokausztot.

Az örök zsidó (1940, eredeti cím: Der ewige Jude) az egyik leghírhedtebb náci, antiszemita propagandafilm. Joseph Goebbels közvetlen felügyelete alatt forgatták. A film úgy ábrázolja a zsúfolt gettókba kényszerített lengyel zsidóságot, mint az emberi fajnál alacsonyabb rendű lényeket, akik úgy élnek, mint a patkányok és veszélyt jelentenek a faj "tisztaságára", miközben a világ kereskedelmét is az ellenőrzésük alatt tartják. A film kommentárjában elhangzik például: „Bárhol jelenjenek meg a patkányok, ott nyomukban a megsemmisülés jár, az emberi javakat és az élelmiszert elpusztítják. […] Alattomosak, gyávák és kegyetlenek. Többnyire seregestől jönnek. Alattomos, rejtett pusztulás hordozói az állatok világában – egészen úgy, mint a zsidók az emberek között.”

Az alkotás minden tekintetben visszataszító, a film gyűlöletkeltő hazugságai mára már egyértelműek, ugyanakkor megdöbbentő bizonyítékai annak, hogy mégis milyen széles körben váltak elfogadottá. (A filmről és a náci propagandáról bővebben a bejegyzés második részében lehet olvasni.)

Rettenetes, hogy még ma is nyomonkovethető ez az undoritó náci propaganda, a gyűlölettel teli, elmebeteg, háborodott Hitler öröksége, „szókincse“. Majdhogynem napi szinten találkozhatunk a facebookon a patkányok jelzővel, a patkányozással (sőt, még ennek a náci propagandafilmnek a förtelmes plakátjával is, ami egyértelmű utalás arra, hogy az, aki közzéteszi, egyetért a filmben elhangzottakkal és azzal, milyen borzalomra készítette fel a film a nézőket, a lakosságot, a katonákat - több millió ártatlan ember legyilkolására).

Lehetséges volna, hogy nem mindenkiben tudatosul, aki látja szélsőséges nézetű ismerősei patkányozó kommentjeit, posztjait, hogy ezek az emberek a hitleri korszak legocsmányabb propagandáját elevenítik fel újra?

Vagy már ennyire eltompultunk, nem vesszük észre, hogy az mégsincs rendjén, ha embereket patkánynak nevez valaki? Megszoktuk, hogy nyilvánosan olyan jelzőkkel lehet gyalázni, becsmérelni, sértegetni a köztársasági elnököt, az akadémikust, a politikust, a rendezőt, a tudóst, az írót, a pápát - bárkit - amilyeneket még a legostobább, részeg kocsmatöltelékek sem nagyon engedtek meg valaha maguknak?! Ez normális? Hogy ezek az emberek így visszaélnek a demokrácia szólásszabadságával, miközben pont a demokráciát utálják és szeretnék diktatúrára cserélni? És az normális, hogy ezt a többség szótlanul eltűri? Hogy nem büntet, nem szankcionál?

Hogy milyen borzalmas következményei vannak annak, ha az embereket generációkon keresztül gyűlöletre nevelik, kondicionálják, ha a vélt ellenséget dehumanizálják, kiirtandó csótányoknak, patkányoknak nevezik, azt a szörnyű, emberi ésszel nehezen felfogható 1994-es ruandai népirtás is bizonyítja: „A két szélsőséges hutu rádióból (RTLM és Radio Rwanda) a nap 24 órájában dőlt a gyűlöletpropaganda. A tuszikat csótányoknak, patkányoknak bélyegezve, nyíltan a kiirtásukra biztattak. „Minden tuszi el fog pusztulni. Eltűnnek a föld felszínéről. Megöljük őket, mint a patkányokat.””
http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=344:nepirtas-ruandaban-1994&catid=42:nepirtasok&Itemid=210

A szélsőjobbosok , uszítók, gyűlölködők (általában csak szimplán buták) másik kedvence Wass Albert elhíresült Patkányok honfoglalása című gyalázatos irománya. Nagy előszeretettel osztogatják, linkelik a yutobon található hangos változatát, mint világos utalást a zsidókra. Teljesen biztos, hogy nem véletlen a náci propagandafilm és a közismerten hungarista, nyilasokat pártoló és támogató Wass Albert ocsmány, dehumanizáló patkányozása.

Különösen visszataszitó, hogy pont „1944-ben, a deportálások előtt néhány nappal jelent meg Kolozsváron Wass Albert Patkányok honfoglalása című írása, amely fröcsög a zsidóellenességtől, miközben az összegyűjtött zsidók a téglagyárban várakoztak további sorsukra.” (Cs. Gyimesi Éva, kolozsvári irodalomtörténész) : http://www.hetek.hu/…/200…/allamilag_tamogatott_wass_kultusz

(Megj: A rövid, allegorikusnak szánt, silány nyelvezetű és irodalmi szempontból nagyon alacsony színvonalú, visszataszító írás arról szólt, hogy egy dolgos és becsületes ember házába patkányok költöznek be, akik ellopják a szorgalmasan összegyűjtött élelmet, élősködnek a jószívű gazdán, elhíznak, elszaporodnak, majd amikor a jogos tulajdonos védekezni próbál, fellázadnak és elűzik. Miután dolgozni nem tudnak, vagy nem akarnak, az élelem elfogy, a ház lepusztul, végül a patkányok odébbállnak. Az ember újra beköltözik, és szorgalmas munkával újra felvirágoztatja otthonát. Azonban néhány patkány elrejtőzve ott marad a házban, és amikor az ember észreveszi, hogy újra szaporodni kezdenek, elgondolkodik, mit tegyen velük.)

Hogy Magyarországon a Wass-kultusz terjed mint a pestis (a társadalom szélsőjobbra tolódásával arányosan nő Wass emlékhelyeinek száma, eddig 77 különböző emlékművet állítottak neki szerte az országban, miközben például Márai Sándornak csak két szobra áll), hát, lelkük rajta, ha fasiszta írót akarnak imádni, ám tegyék (ráadásul egy nagyon gyengécske írót, Wass Albert egyetlen jónak mondható műve a Farkasverem, ezen kívül a legtöbb prózai írását dagályosnak, giccsesnek, világszemléletét sematikusnak, nyelvét laposnak tartják a hozzáértők), ha a fiatalokat erre akarják nevelni, Isten bocsássa meg nekik, de azért itt Felvidéken próbáljunk meg gátat szabni és megálljt parancsolni ennek a szégyenletes, náci patkányozásnak. Az emberi mivoltukból kivetkőzött, gyűlölködő, magukat nagy hazafinak mutató, gyilkos eszméket terjesztő és pártoló, az őrült libsizésükkel az egész társadalmat szétbomlasztó, megosztó embereket igazán nem szabadna hagyni büntetlenül garázdálkodni.

*******************************************

A náci propagandáról és a filmről bővebben:

Hitler és fő propagandistái, elsősorban Goebbels tudatosan törekedtek az első világháborús antantpropaganda módszereinek átvételére. A propaganda hatását főleg és elsősorban azon lehet lemérni, hogy mennyire és milyen széles tömegekre hat meggyőzően - és ezt a nácik is jól tudták. A jó propagandista használ igazságokat, féligazságokat és hazugságokat, szelektál az információk között, bonyolult témákat vagy gondolatokat leegyszerűsítve ad elő, az érzelmekre játszik, támadja az ellenfelet, és gondosan megcélzott hallgatósághoz szól, általában egy ügyet hirdetve.

Hitler a Mein Kampfban őszintén megdicsérte az angolok és a franciák, alapvetően hazugságokra épített, de éppen ezért (is) hatékony első világháborús propagandáját. Hitler levonta a következtetést: a jó propaganda soha nem hagyja az ellenfelet érvelni, nem idézi, csak támadja, cáfolja, ezenkívül rágalmazza az ellenséget, és hazugságokkal bombázza a hallgatóságot. A tömeg olyan, mint a nő - írta Hitler -, az érzelmeire hallgat elsősorban, és a propagandának mindig a tömeg értelmileg legalacsonyabb fokán állók színvonalán kell szólnia. A náci propagandisták jó rajzolókat, gondos tipográfusokat alkalmaztak, akiknek a munkáit technikai szempontból szinte tökéletesnek tekinthetjük. Goebbels nagyon fontos propagandaeszköznek tartotta a néprádiót, amit a szegényebb parasztoknak, munkásoknak ingyen osztogattak, így 1938-ban már 15 millió családhoz, körülbelül 50 millió némethez jutott el a Führer hangja.

A kirekesztő, gyűlölködő, rasszista, antiszemita propaganda hatott a német katonákra, az SA és az SS tagjaira, tehát azokra, akiknek a kezében a második világháború idején fegyver volt. De milliók és milliók követték Adolf Hitlert, egyszerű emberek, polgárok, parasztok, tanárok és egyetemisták is, egészen 1945 áprilisáig, az összeomlásig, a totális vereségig. Ebben pedig a náci propagandának óriási szerepe volt.

A film a második világháború második évében, 1940 novemberének végén jelent meg a német mozikban. Fritz Hippler rendezése alatt forgatták és az NSDAP birodalmi propaganda-igazgatóság adta ki. A film formáját és tartalmát Hitler és Goebbels is komoly mértékben befolyásolta. A film feladata az volt, hogy a nyilvánosságot ráhangolja a tervezett holokausztra, mint „a zsidókérdés végső megoldására“.

A film olyan jelenetek foglalata, amelyek a zsidókat a társadalom alján élő, kultúrát nem ismerő, élősködő nép formájában mutatják be. A legtöbb jelenet a lengyelországi zsidó gettókból való, amelyek a „pestis fészkei, mint ilyenek fenyegetik az egészséges árja népek épségét”. Tudatosan válogatják meg a bemutatott személyeket, ezek szegényesen öltözöttek, köztük többen fogatlanul és piszkosan vigyorognak a kamerába. Lakásaik állítólag mocskosak, tele vannak kártékony rovarokkal. A zsidók kivándorlását Kelet-Európából olyan képi hasonlat kíséri, amely patkányokat mutat vándorlásuk közben és így a zsidó embereket megsemmisítendő károkozó lényekkel egy sorba állítja: „Bárhol jelenjenek meg a patkányok, ott nyomukban a megsemmisülés jár, az emberi javakat és az élelmiszert elpusztítják. […] Alattomosak, gyávák és kegyetlenek. Többnyire seregestől jönnek. Alattomos, rejtett pusztulás hordozói az állatok világában – egészen úgy, mint a zsidók az emberek között.” A film azt állítja, hogy a zsidókat „eredeti állapotukban" ábrázolja, „mielőtt még magukra öltötték volna a civilizált európai álarcát". A vásznon zsidó rituálék bemutatása váltakozott olyan képekkel, amelyeken kipás-kaftános zsidók csoszognak zsúfolt sikátorokban – a jelenetek mind a zsidó élet primitívségének bemutatását szolgálták. A készítők mindenekfelett a zsidó arcokra koncentráltak. Az operatőr premier plánban pásztázott föl-alá a szemeken, orrokon, szakállakon és ajkakon, abban a biztos tudatban, hogy bizonyos sztereotip vonások ábrázolása utálatot és megvetést fog kiváltani. A piszkos és szegényes gettó lakóiról a film azt állítja, valójában nem szegények, hanem: „... évtizedes kereskedelmük során elegendő pénzt halmoztak fel ahhoz, hogy maguknak és családjuknak tiszta és kényelmes otthont alakítsanak ki. Ennek ellenére generációk óta ugyanazokban a piszkos és tetves odúkban laknak.“

Ezzel Az örök zsidó cinikusan azt állítja, hogy a megalázó és embertelen életkörülmények a gettókban tulajdonképp a zsidók akaratából léteznek. A film teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a gettókat Lengyelország német megszállói állították fel és annak lakói a brutális, antiszemita, megsemmisítő politika áldozatai voltak.

A Der Ewige Jude kedvelt fogása a gyűlölet szabad asszociációja: Hippler hol zsidók és patkányok képét vágja egymás mellé, hol pedig „felvilágosító” – valójában rosszindulattal rágalmazó – kommentárral értelmez át ártatlan dokumentumképeket. A módszer végtelenül primitív, de épp ezért nagyon hatásos. Nincs az a magasztos eszme, tisztességes szándék, jóravaló személyiség vagy emberi cselekedet, amit ne lehetne hatásosan lejáratni ezzel a fogással. (Az örök zsidó hamarosan kötelező film lett, elvben a párt, a Hitlerjugend és fegyveres testületek minden tagjának át kellett esnie az antiszemita agymosáson; amit Abraham Cooper Az akarat diadaláról állít, erre a filmre valóban igaz, „nélküle elképzelhetetlen a holokauszt”.)
A szövegben a követekző cikkekből, írásokból idéztünk:
http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=2770
http://port.hu/adatlap/film/tv/az-orok-zsido/movie-73485
https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6r%C3%B6k_zsid%C3%B3_(film,_1940

Párhuzamok a német náci propaganda és a mai propaganda között


Hihetetlen, hogy ugyanazokat a marhaságokat szajkózzák a mai nácik (meg a „csak“ nacionalisták, a „csak“ szélsőjobbosok) mint 70-80 évvel ezelőtt a német nácik. A német népet is a „nemzetközi zsidóság“ meg a „nemzetközi bankárok“ akarták elnyomni, rabszolgaságba dönteni, a nácik is a demokráciát, a liberalizmust, a komunizmust, a kapitalizmust, a tudományt, a modern műveszetet utálták, üldözték (és még sok minden mást, de most egyszerűsítsünk, elég hosszú lenne felsorolni ki mindenkit és mi mindent gyűlöltek, üldöztek).

A német náci propaganda húzásaihoz tartozott az is, hogy az ellenségnek kikiáltottakat kigúnyolták, szándékosan lealacsonyították, dehumanizálták (állatok, sátánok, nem emberek, patkányok, férgek, görények, paraziták, élősködők, vérszívók, sejthalmazok stb. - habár, a "sejthalmazok" talán már a facebookos neonácik által használt újabbkori jelző -, s persze árulók is, akik mindig csak ártani akarnak a nemzetnek, kutakat mérgeznek, kizsákmányolják a népet, gyűlölik a rendes, jóravaló, dolgos embereket, a nemzeti érzelműeket, a hazafiakat, az egész nemzetet stb.).

A nácik további jól bevált módszere volt, hogy úgy rajzolták, úgy fotózták le az ellenségnek kikiáltottakat, hogy minél visszataszítóbbnak, minél ellenszenvesebbnek tűnjenek (piszkosnak, rongyosnak, csúnyának, gonosznak stb.), míg saját magukat pozitív, idealizált (leginkább csak giccses) formában tüntették fel (minél előnyösebb, sokszor hatásvadász fotók, szép környezet, szép ruhák, tradicionális értékek, család, bátorság, hősiesség, nemzeti tradíciók, jelképek, gyerekek, kutyák, természet, munka, pihenés, közösség, összetartozás stb.).

Két undorító példa a sok ezer közül:

Németország lakossága Hitler hatalomra jutása utáni első években nem akart háborút, s nem volt különösebben antiszemita sem, de hát arra találták ki a propagandát, hogy segítségével teljesen megváltoztassák az emberek gondolkozását (miközben ők azt hiszik, hogy ez csakis a saját véleményük, a saját éleslátásuk). Ocsmány, rafinált és kitartó propagandával elérték, hogy az emberek elhiggyék, jogos önvédelem Lengyelország megszállása. Az újságok naponta hozták a címoldalon a bombasztikus, patetikus című hamis híreket arról, milyen galád, gonosz, förtelmes támadások érik a németeket Lengyelországban, s hogy meg kell védeni a nemzet becsületét (stb.). Majd egy idő után, mikor már így megdolgozták a közvéleményt, bejelentették, hogy bár nem szívesen, de katonai erőket kell bevetni a lengyelek ellen (mert veszélyben a haza, a becsület stb.).

Még ocsmányabb, még visszataszítóbb volt az, ahogyan elérték, hogy a német lakosság ne vegye emberszámba a zsidókat, hogy ne ütközzön meg a deportálásokon. Lengyelország megszállása után a zsidókat bezárták a gettókba, majd mikor már eléggé meglátszott rajtuk az éhezés, a szenvedés, a betegség, a borzalmas higiéniai körülmények (mivel vizük sem volt), akkor fotókat csináltak róluk, igyekezve minél előnytelenebb színben feltüntetni őket, s ezeket a képeket közzétették a német lapokban, hogy lám, lám, nézzétek, ezeknek nincs is emberi formájuk, visszataszítóak, nem hasonlítanak ránk, a felsőbbrendűekre, ezeket igazán nem kell sajnálni. Ilyen és hasonló módszerekkel dolgozott a német propaganda a hírhedt Goebbels vezetésével.

Ezeket a propagandafogásokat az emberek nem is tudatosították, mert csak lassan, fokozatosan gyűrűztek be az életükbe, nem vették észre, hogy ezek egy jól megfontolt, előre kitervelt aljas tervet szolgáltak. Hasonlóképp a mai emberek zöme sem veszi észre ugyanezt a folyamatot, a náci propagandahúzások újramegjelenését (számtalan példát lehetne felhozni a facebookon - vagy akár a tévécsatornákon - terjesztett uszító, gyűlöletkeltő, szándékosan manipulált hírekre, képekre, fotókra, videókra).

Hogy milyen gyorsan megváltozik az ember, ha megfosztják a hatalmától, pozíciójától, szabadságától, ha most ő fél, ő van kiszolgáltatva az ellenségnek, ha nem az uniformisában feszít, csak rongyokban, ráadásul még fizikailag is megkínozzák, arra nagyon jó példa az a fotó (l. az utolsó, ötödik csatolt képet), amin egy szánalmas, mondhatni sajnálatraméltó, lecsúszott külsejű embert látni. Ki is gondolná, hogy ez nem más, mint a hírhedt Rudolf Höss, élet és halál ura, Auschwitz volt parancsnoka. http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=200:18-miert-hazudtak-az-ss-ek-es-a-nacik&catid=20 Pár nap kellett csak és a volt parancsnok látszatra semmiben sem különbözött azoktól, az emberi méltóságuktól megfosztott foglyoktól, akiket annyira megvetett és szemrebbenés nélkül a halálba küldött (azért látszatra, mert azok ártatlanok voltak, míg Höss egy embertelen, gyilkos szörnyeteg).

Nézegetve a fb-ot, hallgatva a magyar tévé M1-es adását, figyelve a történéseket, a manipulációkat, meg kell állapítani, hogy a propagandaminiszter Goebbels hagyatéka nagyon is él. Hiszen ha a propaganda nagymesterének tartott Goebbels s a vezetése alá tartozó propagandaosztály rafinált, agyafúrt (és persze gyalázatos) módszerei annyira hatásosnak bizonyultak a náci Németországban, akkor miért ne lennének azok ma is?!

Szóval, jó lenne jobban odafigyelni, milyen hatások érnek bennünket, ki, mivel és főleg miért próbálja gondolkodásunkat, érzelmeinket befolyásolni, manipulálni (erre számtalan példát lehetne felhozni a menekültválság apropóján). Elég felidézni, milyen módszereket, milyen kifejezéseket használtak a nácik, és összevetni azzal, ami ma történik, amit látunk, amit olvasunk. Nagyon sok a hasonlóság.

Mai példánk ezekre a kísérteties és egyáltalán nem véletlen hasonlóságokra a magukat előszeretettel lovagoknak ábrázoló nácik, nacionalisták és nemzettársaik. Mind a három csatolt képen lovagok láthatók, akik megmentik Európát vagy az ép veszélyben forgó nemzetet és visszaszerzik régi nagyságát (most ne emlegessük fel, hogy senki nem fenyegeti ám azt a nemzetet, s azt sem, hogy pont a nácik támadták meg Európát). Az első a három közül egy plakát a Tiso-féle fasiszta szlovák állam idejéből (a plakát alsó és felső része külön-külön képeken, hogy jobban ki lehessen venni a részleteket), ezen a német, magyar, szlovák és még ki tudja milyen lovagok hada eltiporja az ellenséget, a másik képen nyargaló lovag a "mi" Kotlebánk, a harmadikon egy magyar lovag látható véres karddal valamilyen fura, apokaliptikus tájban. Jellemző, mennyire giccsesek, patetikusak (és gyerekesek) ezek a képek (s persze a propaganda plakáton az ellenség - oroszok, amerikaiak, angolok - nem csak nagyon rusnya, de kicsi is a hatalmas lovagokhoz képest, szét is verték őket a hős lovagok mint a pinty; ezek a fogások, trükkök nem lényegtelenek, egész tárháza van annak, hogyan lehet manipulálni az embereket).

Kísérteties a „lovagok“ közti hasonlóság. Megdöbbentő, hogy a mai modern világban újra megjelent a nácik lovagrendekkel kapcsolatos hóbortja, a náci buggyant mitológia egyik eleme (vagy csak majmolják a németeket anélkül, hogy ismernék az összefüggéseket?). Mivel ez csak egy fb-bejegyzés, annak elemzését, miért lovagok képébe szerették/szeretik magukat a nácik stilizálni, most inkább mellőzzük (sok forrást találni erről, pl. Himmler lovagrendek iránti megszálottságáról, arról, hogy az egész SS-t is mint egy új lovagrendet építette fel, rengeteg szertartással, jelvényekkel, pátosszal). Érdemes utánaolvasni és főleg jobban odafigyelni. Nem babra megy a játék. A nácik már a spájzban vannak. És fortyognak, hogy ki akarják őket onnan küldeni. Mert micsoda dolog az kérem szépen, miért nem hagyjuk, hogy szétverjenek mindent, ami a nyugodt, civilizált, kulturált, szabad emberhez méltó életet biztosítja? Miért nem hagyjuk őket gyalázkodni, ordibálni, leszámolni az "ellenséggel"?

Talán mert azok az ellenségek csak az ő beteges képzeletükben (fejükben) léteznek.

Válogatás a januári „termésből“, avagy Kit utáltunk januárban?

A gyűlölködő bejegyzések, kommentek, álhírek és ostobaságok olyan tömege terjed a facebookon, hogy ezekből nem top 10-et, de akár top 100-at is össze lehetne állítani, de idegeink, gyomrunk tűrőképességéből most nem futotta többre.

(Megjegyzés: A válogatásba bekerült rettenetek megosztása nyilvános és mindegyik durván sérti a hatályban lévő törvényeket. Mivel szerzőik, megosztóik a nyilvánosságnak szánták őket, nem takarjuk el a neveket.)

Januári összeállításunk szereplői ábécé sorrendben: Ancient Hungary, Fehér István (Komárom), Felvidék.ma, Gyurcsis Vilmos (Komárom), HVIM, Mihályi Molnár László (Szepsi, Kassa), Mede Feri (Felvidékről származik, jelenleg Magyarországon él), Nagy Ildikó (Dunaszerdahely), Papp Sanyi (Kalonda).





Január 1.: A Felvidék.ma mindjárt az év első napján megadta az itteni magyaroknak az alaphangot ezzel a förtelmes cikkel. Szűcs Dánielnek, a főszerkesztőnek és egyben a cikk szerzőjének Szlovákia "szeretett" kis "hazánk", Viccország. 
http://felvidek.ma/2017/01/boldog-szuletesnapot-viccorszag/

2. számú jelölt (január 1.): Mede úr sem sokat késlekedett, s még a cikk megjelenésének a napján kifejezi a reményét, hogy "nemsokára ezen életképtelen zuhanó ország maradékainak látványát is lencsevégre kaphatja"
(a ballonból, bizonyára).

3. számú jelölt, (január 5.) - Fehér István szerint Obama elnöktől kitelik, hogy háborút robbant ki Oroszországgal. (Miközben már csomagol.)

4. számú jelölt (január 6.), Komáromi Vármegye, a HVIM oldala (Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom), ennek a szervezetnek az ügyes bajos dolgairól mindenki hallhatott, olvashatott már (ha nem, okvetlenül tegye meg). Fb-oldalaikon már sokkal óvatosabbak mint régebben, miután rendre letiltották, törölték őket. Ebben a posztban egy Szálasi Ferenc-idézettel emlékeznek meg a nyilas pártvezér születésnapjáról (Szálasi január 6.-án született Kassán), persze sunyi módon kifelejtve a nyilas vezér "becses" nevét. Szálasi Ferenc több százezer ember haláláért felelős háborús bűnös! Pallér Péternek bizonyára nem véletlenül olyan ismerős ez az idézet. (Pallér Péter, pedagógus, a Jobbik felvidéki elnöke, Dobay Gergely a HVIM felvidéki elnöke).

5. számú jelölt (január 18.) Gyurcsis Vilmos komáromi kamionsofőr (vagy hasonló) rettentő kommentje már egyszer szerepelt nálunk a hamis Glatz-idézet apropóján, de annyira embertelen és buta megjegyzés, hogy bekerült a januári top 10 közé is. Ártatlan emberek, civilek, asszonyok, gyerekek borzalmas halálával élcelődik. Felmerül a kérdés, valójában ki is a selejt sejthalmaz, de mivel mi gondolkodó liberálisok vagyunk, akik nem fröcsögnek a nap 24 órájában szitkokat , inkább szomorúan elgondolkozunk azon, hogy ezt a fiatalembert csak az Ancient Hungary és hasonló, bődületeket tonnaszámra megosztó fb-oldalak kétmondatos "okosságai" juttatták ide? Vagy még sok minden más is?

6. számú jelölt (január 25.): Az Ancient Hungary oldalon (rengetegen követik itt Felvidéken is) ilyeneket tudnak meg az emberek! Nem semmi! A magyar nyelv még a kőkorszakot megelőzve jelent meg a Kárpát-medencében (Ott! Akkor! És megelőzve. Nem hiszed? Akkor te is győlölöd a magyar nemzetet!). Ja, és az összes rokon népség Magyarországból terjedt el az ellenkező irányba.

7. számú jelölt (január 27.): Papp Sanyi gondolkodásra ösztönöz. Nehéz dió, pedig próbáljuk elég közel engedni a gondolatot - de hopp, a vegyes házasságokkal mi lesz? és a misung kölykökkel? maradhatnak, vagy kitelepítík őket? és a romák? őket is visszacsatolják? a szlovákokkal mit csináljunk? a házaikkal? ezen még gondolkodni kell

8. jelölt (január 31.): Mihályi Molnár László ebben a posztjában egy mozgó képet (gif) osztott meg, rajta egy sűrű fésűvel tetvek undorító tömegét fésülik ki egyetlen mozdulattal (ami persze hülyeség) vkinek a hajából (a szöveg, a kép szándéka pontosan megegyezik a nácik jól ismert módszereivel, még ők is büszkék lennének rá). Emlékeztessünk mindenkit, hogy ki Mihályi Molnár Lászó: tanár, költő, publicista, politikus, képviselő, a Csemadok helyi szervezetének elnöke . Szélsőséges, antiszemita, szélsőjobbos nézetei ismertek, az Új Szó már 2010-ben így írt róla (nem ártana mostanában is foglalkozni a témával): http://ujszo.com/online/kozelet/2010/02/26/szelsojobboldali-hangok-a-sajtoban

9. jelölt (a 8. jelölés folytatása), január 31.: Mihályi úr jó keresztény módjára napalmmal fogadná a szerinte tetvektől hemzsegő menekülteket. Ettől Polgár Hajnalka nemzetvédő úrihölgy hányásból menten kacagásba váltott.

10. jelölt (január 31). Talán ez a poszt ("szerzője" Nagy Ildikó, átlagos? magyar háziasszony) a legundorítóbb, legfelháborítóbb az összes közül (bizonyára azért is, mert a koncentrációs táborok szerencsétlen, csontsoványra lefogyott, és főleg emberi méltóságuktól teljesen megfosztott rabjai egyik borzaszó fotóját használták fel ezek az elmebeteg, gyűlölelettől elvakult emberek). Elég friss álhír (legalábbis a felvidéki gyűlölködők között, de ezer százalék, hogy hamarosan bőszen osztogatni fogják), magyar cáfolata még talán nem jelent meg, szlovák nyelven itt olvasható (méghozzá nem is a "libsik" cáfolják): http://medzicas.sk/dalsi-pripad-stupidnej-demagogie/