A STOP, felvidéki gyűlölködők és álhírterjesztők I. Nyári Szabadegyeteme - O. nap

Bevezetés, ráhangolódás - fotók Fehér Istvánról mint különböző felvidéki és magyarországi ünnepségek tiszteletbeli vendégéről, meghívott szónokáról, főszónokáról valamint vitézzé avatásáról és a magyar nemzet lelkiismerete díj átadásáról, 2013-2017
(fotók: Fehér István fb-oldala, nyilvános közzététel)

Fehér István életrajza (megjelent a Magyar szövetkezés a felvidéki autonómiáért c. írásban 2014, március 26 – 14:24)

https://gaudinagytamas.hu/magyar_sz%C3%B6vetkez%C3%A9s_felv…

Fehér István

Magyar nemzetiségű középiskolai tanár. Komáromban (Révkomáromban, Csehszlovákiában) született 1960. augusztus 3-án. Édesanyja (Matusek Magdolna) óvónő volt, édesapja (Fehér István) egyszerű munkásember, végzettségét tekintve ács. Az általános iskolát szülőfalujában, Bátorkeszi községben végezte el, magyar nyelven,1966 és1975 között. Az érettségit a járási székhelyen, Révkomáromban szerezte meg 1979-ben, az akkori Magyar Tannyelvű Gimnáziumban, pedagógiai irányzatú osztályban. Mindig a földrajz érdekelte leginkább, ezért 1979-ben jelentkezett a Pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai tanszékére Nagyszombatba, földrajz-orosznyelv és irodalom tanári szakra, s ide felvételt nyert. Mivel abban az időben Csehszlovákiában nem volt mód a magyar anyanyelvén egyetemi végzettséget szerezni (a magyar tanári szak kivételével), ezért tanulmányait szlovák nyelven kellett végezze. Lévén 106 orosz a másik szakja, 1981/82-ben fél évet Volgográdban töltött el a Pedagógiai fakultáson (Pedagogicseszkij Insztyitut Volgograd). 1984-ben szerezte meg diplomáját mint középiskolai földrajz-orosz szakos tanár. Még abban az évben, szeptember elsején megnősült. 1984 októberében a katonaság kötelékébe kellett menjen egy évre a nyugat-csehországi Stříbro városába. Egy leánygyermeke (Fehér Dalma, 1998) született, akinek édesanyjától 2006-ban elvált. Második feleségével (Fehér Erzsébet, 1965) él házastársi kapcsolatban. A katonai szolgálat után 4 iskolai évet általános iskolákban tanított Révkomáromban, ill. Bátorkeszin. 1989 augusztusától tanít volt középiskolájában, a Komáromi Selye János Gimnáziumban (volt Magyar Tannyelvű Gimnázium, előtte pedig, 1649-től 1776-ig Jezsuita rendi, majd 1945-ig Bencés rendi Főgimnázium) mint földrajz szakos tanár. 25 éven keresztül volt osztályfőnök. Szakmai sikereinek tekinti a különböző szintű földrajzi versenyeken diákjai által magyar és szlovák nyelven elért eredményeket idehaza és Magyarországon egyaránt. Pedagógiai pályájának fontos eleme a felvidéki magyar diákok magyarságtudatának erősítése, mélyítése, felvidéki magyarként jól tudva, hogy az elszakított területeken óriási mértékű az asszimiláció és az elvándorlás. Ennek fékezése érdekében iskolán kívüli tevékenységet vállalt a CSEMADOK kulturális szervezeten belül, társadalmi munkában. A révkomáromi alapszervezet alelnöke volt évekig, ahogyan a járási vezetőség tagja is. 2011. szeptember 15-én visszavette az őseitől önkényesen elvett magyar állampolgárságot, magyar állampolgársági esküt tett, s ezt a hazai törvények értelmében be is jelentette a Nyitrai Területi Hivatal illetékes osztályán. Azóta napi szinten zaklatásoknak van kitéve, ez viszont arra ösztönzi, hogy járja a Felvidék és Magyarország településeit, és a helyszínnek megfelelően biztassa az embereket, hogy igenis van értelme, „hiszen a legszebb dolog az életemben, hogy magyar ember lehetek, még ha a körülmények eddigi életem folyamán nem is voltak soha kedvezőek” – vallja. Hívő, római katolikus magyar embernek tartja magát.